Halmosi Sándor: Majkról szerettem volna
Majkról szerettem volna még írni neked, de nem
a láthatóról, ami pedig oly kedves nekem is,
főleg, hogy láttam újjászületni, romjaiból feltámadni,
ami annyira ismerős, emberi történet, de azokról
az udvarokról, és a barátok rimbaud-i hallgatásáról
az angyalsuttogós, barokk címeres házakban,
az oltárszobákról, a gyógynövényes, munkától meleg
műhelyekről, és a sétákról a zárt udvarokon,
ami semmit sem változott az idők alatt, sem a falak,
sem az ég, és a szóközök sem, nem lehet elbeszélni
most sem, amit most is csak úgy lehet elmondani,
olyan suták vagyunk néha, fullba toljuk a mesterséges
intelligenciát, de annyit sem tudunk kimondani sokszor,
hogy bocsáss meg, ezt jól elszúrtam, milyen jó,
hogy vannak még ezek a fékek és ellensúlyok a csendes
udvarokon, az ég alatt, addig sem rontunk egymásnak,
és nincs dolgunk a hitelminősítőkkel, és nekik sem
velünk, urbánus celláinkban, jelöletlen nomádok,
fény-suták.
Május végén tartottuk meg a Magyar Múzsa Baráti Társaság szokásos irodalmi találkozóját, ahol Halmosi Sándor erdélyi születésű költő, műfordító, szerkesztő, matematikus volt a vendég. Halmosi Sándor Szatmárnémetiben született 1971. szeptember 5-én. Már korán kapcsolatba került a szépirodalommal, kamaszkorában kezdett el verseket írni. Szülővárosában érettségizett, majd a kolozsvári egyetemen tanult tovább. 1989-ben elhagyta a forrongó Romániát és Németországban telepedett le, ahol 2006-ig élt, majd Magyarországra költözött. Felsőfokú tanulmányait Karlsruhéban, Stuttgartban és Budapesten folytatta. Fontosnak tartja a költészet népszerűsítését, hogy az olvasók közelebb kerüljenek a szerzőkhöz, jobban megismerjék a művek hátterét. Fontosnak tartja a kulturális párbeszédet, a szerzők és az irodalmi szervezetek együttműködését, az irodalom és más művészeti ágak összekapcsolását. Már az egyetemi éveitől kezdve több irodalmi és kulturális társaság, egyesület, műhely tagja és szervezője. Az szerteágazó és gazdag irodalmi tevékenysége mellett különböző fontos és érdekes témákban tart előadást.
A Magyar Írószövetség és a Magyar Pen Club tagja. 2020-ban tagja lett a Párizsban székelő Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémiának. 2018-tól három éven át a világhírű AB ART Kiadónál dolgozott, ahol elindította a Lyra omnis és a Prosa omnis elnevezésű világirodalmi sorozatot. 2021-ben a World Poetry Movement hazai koordinátora lett, 2023-ban alapítója volt a Poets of the Planet elnevezésű költészeti hálózatnak. Számos díj tulajdonosa. Ő maga is fordít, az írásait eddig több nyelvre fordították le.
A beszélgetésünk során elmondta, hogy naivan érkezett Magyarországra, rengeteg tervvel, aztán gyorsan szembesült a kortárs magyar irodalom valóságával. Sajnálja, hogy Magyarországon kevés költészeti fesztivál van. Hiába működik több szakmai szervezet is, egyik sem érzi úgy, hogy ezen változtatni kellene. Szomorúan beszélt az országban dúló kultúrharcról, a szekértáborok meddő küzdelméről, a politikai megosztottságról.
Irodalmi tevékenysége során számos országban megfordult, és értékes tapasztalatokat szerzett ezen utak során. Baráti kapcsolatot ápol számos költővel és írószervezettel. Tagja lett a Jack Hirschman-díj Nemzetközi Kezdeményező Bizottságának. Szülőföldjétől sem szakadt el, egyik főszervezője a 2000-ben elindult zilahi Költészet Tavasza Nemzetközi Költészeti Fesztiválnak, sőt a fesztivál nagydíjának egyik kurátora.
Az idegen nyelvű köteteivel és a műfordításaival együtt félszáznál is több könyve jelent meg. 2020-ban publikálta a híres kiáltványát Ora et labora címmel. Azóta több mint tíz nyelvre fordították le. Ebben a világ szellemi válságára hívja fel a figyelmet, rámutat az írástudók felelősségére, „országoktól, nyelvi és társadalmi sajátosságoktól függetlenül”.
Lengyel János
