Orosz Margit: Hűség

„mert énvelem a hűség van jelen

az űrben tántorgó világon.”

(József Attila)

Maradok ősök utódjaként

utódok elődje,

kiben kanyarog múlt és jövő,

jelen féltett napja,

szívem dobbanása,

szeretete, mely e földhöz köt,

anyanyelvem, hitem,

utódaim és anyám szava:

A domb hajlatán túl

számodra nincs haza.

Ott is ragyog a nap fényesen,

de sorsodról döntenek mások,

idegen akarat,

idegen erő tart.

De itt ezer évből lélegzel,

túlléped az időt:

jövő dolgát magyarul teszed,

s ez életben tart,

ad jellemet, erőt.

Nézd meg jól a búzamezőket,

kenyér születését!

Ki messze fut, vágyik ízére,

tedd hát asztalodra,

testvérként oszd szét!

Maradok ősök utódjaként

utódok elődje.

Orosz Margit költő, tanár, újságíró 1956-ban született Miskolcon. A bánhorváti Kazinczy Gábor Általános Iskolában több mint negyvenkét évig tanított magyar–orosz–drámapedagógia szakos tanárként, vezetgette tanítványait az irodalom rejtelmeiben, velük együtt ápolta, őrizte anyanyelvünk szépségét. Napjainkban is tart rendhagyó irodalomórákat, irodalmi és nyelvészeti előadásokat. A Montázsmagazin újságírója és Íróklub rovatának vezetője, de rendszeresen publikál a magazin Kultúra rovatában, a Klárisban, a Magyar Múzsában, az Agriában, az A Hetedikben, az Irodalmi Epreskertben, az Irodalmi Kincsek Tára oldalon, a Váradban és  a Partiumban. Közreműködik a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kulturális, közösségi munkájában (nyári olvasótábor, magyar kultúra napi rendezvény, alkotók bemutatása). Kilenc kötete jelent meg, a legújabb éppen az idei Ünnepi Könyvhéten a Hungarovox Kiadó gondozásában.

Bánhorváti díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja, Németh László állami díjas és Megyei Pedagógiai Díjas tanár, Mécs László Országos Irodalmi Díjas. „Költészetének legfontosabb elemei: a múlt és jelen értékei, őseink emlékei, a haza, a nemzet, a magyarság fogalmainak folyamatos ébrentartása” – olvashatjuk egyik kötetének ajánlójában. Így ír önmagról: „A köteteimben található versek gondolatok, a mindennapjainkból felvillantott képek, érzések és a gyorsuló idő reflexióinak sokaságából tevődnek össze. Magasba emelnek vagy mélybe taszítanak, végül mindenképpen összeraknak.

Hittel hiszem: A vers örök, mindenkihez szól. Lelki táplálék, mely az öröm húrjait pengeti, de erőt is meríthetünk belőle életünk nehéz napjaiban. Nyelvünk szellemében él, s általa valamennyien összetalálkozunk.”

Tagja a Magyar Újságírók Közösségének, a Vörösmarty Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, az Anyanyelvápolók Szövetségének stb.

A Magyar Újságírók Közössége rendezvényein találkoztunk, később állandó szerzője lett a Magyar Múzsának. Néhány éve csatlakozott a Magyar Múzsa Baráti Társasághoz, ahol értékes munkát végez. Több rendezvényt szervezett a számunkra. Vendégem volt a Mitracsek Presszóban is. Verseit ajánlom a kárpátaljai olvasók figyelmébe!

Lengyel János