Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

        Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

Gerendatöréskor szálka-keresőket.

        Csak egy éjszakára:

Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,

Robbanó golyónak mikor fénye támad

S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Az uzsoragarast fogukhoz verőket.

        Csak egy éjszakára:

Mikor gránát-vulkán izzó közepén

Ugy forog a férfi, mint a falevél;

S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –

Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A hitetleneket s az üzérkedőket.

        Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égő torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,

Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben

S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

        Csak egy éjszakára:

Vakitó csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.

        Csak egy éjszakára:

Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

        Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

                                             (Przemyśl, november)

A tengerentúli birodalom, az Egyesült Államok vezetője azt ígérte, ha megválasztják elnöknek, egy nap alatt véget vett az orosz–ukrán háborúnak. Persze, tudtam, hogy ez csak egy jól hangzó üres politikai lózung, a lelkem mélyén mégis elkezdtem bizakodni, hogy végre véget ér az értelmetlen öldöklés. Hiszen a világot a hatalmasok akarata irányítja. Az öregember már lassan két éve ül a trónján, és a béke olyan távolra került, hogy még az égő olaj- és gáztartályok fényénél sem látható. Az öldöklés egyre fokozódik, a gyűlölet egyre mélyebb árkot ás a két rokon nép közé. A világ egy felbolydult méhkashoz hasonlít. Nem kérdés, hogy éppen a III. világháború zajlik, aminek Ukrajna csak az egyik színtere.

Gyóni Géza megjárta az I. világháború poklát. Az Osztrák–Magyar Monarchia katonájaként a keleti fronton harcolt, éppen az oroszok ellen. A verset 1914 novemberében írta Przemyślben. Az erőd eleste után hadifogságba került. Az oroszok a karsznojarszki hadifogolytáborba hurcolták, ahol 1917. június 25-én meghalt. Osztozott a bajtársai sorsában. Osztozott Magyarország sorsában. Ám fennmaradt a vers, ami egy segélykiáltás a sírgödörből.

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket!”

Lengyel János