Jubileumi Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor
Július 2–12. között került megrendezésre a jubileumi, 30. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor a kanadai székhelyű Rákóczi Alapítvány szervezésében. A táborban idén 14 kárpátaljai fiatal vett részt.
A Diákok Határok Nélkül program célja immár 30 éve, hogy a Kárpát-medence minden szegletéből érkezett fiatalok két csoportra bontva beutazzák egész Magyarországot, közben együtt tanulva, fejlődve ismerjék meg egymást és váljanak többé a tábor és a Rákóczi Családi Kör által.
A táborba ebben az évben is írásos vagy kreatív pályázat beadásával lehetett jelentkezni. A tábort megelőző pályázaton a fiatalok öt témakör közül választhattak. A feladatok II. Rákóczi Ferenc örökségét, a sport közösségformáló erejét, a magyarságot ért történelmi traumákat, a mai fiatalok identitáskeresését, valamint a tábor 30 éves jubileumához kapcsolódó emlékeket dolgozták fel. A pályamunkák szabadon választott formában – írásként, fotó- vagy videóanyagként – készülhettek, így a kreativitásé volt a főszerep. Ebben az évben 14 fiatalnak sikerült eljutnia a táborba Kárpátalja különböző térségeiből.
A tábor első napja hagyományosan a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban zajlott, ahol nemcsak a Bethlen és Zrínyi csapatokba való bontás történt meg, de a tábor megnyitója is. A résztvevőket üdvözölte és ismertette röviden a tábor mondanivalóját dr. Papp Aykler Zsuzsa – a táborban mindenki Zsuzsa nénije –, az Alapítvány elnöke. Másnap reggel a két csoport Magyarország két irányába útnak indult, majd egy héttel később Budapesten újra találkoztak, ahol együtt folytatták a programot a tábor ünnepélyes lezárásáig.
Papp Ágota, a Rákóczi Alapítvány kárpátaljai referense hetilapunknak adott interjújában elmondta: „Minden egyes felvételt nyert pályázó magával hozza nemcsak a személyiségét, hanem a problémáit, a harcait és a nehézségeit is. Mindenki talál valamit a táborban. Van, aki sok új barátot szerzett, pedig a hétköznapi életben úgy érzi, nem tud beilleszkedni. Van, aki egy támogató közösséget kapott, amit máshol még nem tapasztalt meg, még talán a családjában sem. Van, aki csodálatos tájakat látott, hiszen eddig még nem volt rá lehetősége. De egy dolog közös bennük: mindannyian egy összetartó közösség részei lettek. Megláthatták, hogy más kisebbségi közösségekben hogyan élnek a kortársaik, milyen nehézségekkel küzdenek, és hogyan lehet ezeken felülemelkedve büszke magyarként élni a szülőföldjükön. A tábor egyik kulcsfontosságú mondata: Vidd tovább a lángot! Úgy tapasztalom, hogy a kárpátaljai fiatalokban a tábor végére elindult valami. Valami, amit lehet, hogy most még nem is értenek, de később sokszor eszükbe jut majd. Bennük van a tenni akarás, már most sokan jelezték, hogy segíteni szeretnék az Alapítvány munkáját. De azt is fontos kiemelnem – hiszen ezek a visszajelzések közvetlenül a táborozóktól érkeztek –, hogy nagyon jó érzés volt számukra jelen lenni ebben a táborban, igazán kapcsolódni közel száz fiatalhoz, és nem a telefont görgetni. A tábor végére ők is érezték azt, amit mi éreztünk anno, érzik, mit is jelent ez a tábor. Mert ez nem csak egy tábor. Mindig időtálló lesz. Az egyik idei táborozó anyukája is táborozó volt évekkel ezelőtt. Szerencsém volt beszélgetni vele, hiszen a tábor programja illeszkedett a 30. jubileumi találkozó programjához, így régi táborozókkal is tudtunk találkozni. Náluk most a legidősebb gyermekük volt táborozó. Amikor odanőnek, akkor a többi gyermek is jelentkezik majd. Itt azt láttam, hogy jött az egyik generáció, jól érezte magát, értéket kapott, és hazament egy útravalóval. Majd évek múlva a fia is eljött, szintén azzal a vággyal, hogy szeretne valamit tenni a közösségért, szeretne aktív lenni, és segíteni, amiben tud. Ha egy szóval kellene jellemeznem a tábort, hirtelen az időtálló jutott eszembe. De akik voltunk táborozók, tudjuk, hogy ez sokkal többet jelent, és sokkal többet adott nekünk.”
A jubileumi, 30. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor ismét bebizonyította, hogy nem csupán egy nyári program, hanem életre szóló közösségi és lelki élmény. A részt vevő fiatalok új barátságokkal, megerősödött nemzeti identitással és azzal az elhatározással tértek haza, hogy a megszerzett értékeket saját közösségeikben is továbbadják – hűen a tábor üzenetéhez: Vidd tovább a lángot!
LI
