Ismét megszervezték az Ung-vidéki Népzenei és Néptánctábort Nagydobronyban

Kilencedik alkalommal adott otthont Nagydobrony az Ung-vidéki Népzenei és Néptánctábornak. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében megvalósuló táborban 10–16 éves kárpátaljai iskolások mélyebb ismereteket szerezhetnek a magyar népzene, néptánc és hagyományok világáról és fejleszthetik készségeiket. A népzenei és néptánctábort kezdetben Nagyberegen, majd később Beregszászban rendezték meg, azonban az egyre növekvő érdeklődésnek köszönhetően közel egy évtizede az Ungvári járásban is elérhető a népművészeti tehetséggondozás a magyar kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával. A helyszín idén is a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Egán Ede Szakképzési Centrumának Nagydobronyi Képzési Központja volt.

– A népzenei és néptánctáboraink szaktáborok. Ez azt jelenti, hogy minimum 30 órában tartanak szakfoglalkozásokat a gyermekek számára, de ennél több is lehet, és emellé jönnek a szabadidős tevékenységek, mint a kézművesség vagy a különböző más, fejlesztő, de szabadidős tevékenységek. Szoktuk mondani, hogy a népzenét, a néptáncot, a hagyományokat őrizni és ápolni kell, de elsősorban meg kell élni, a tüzet ébren, lángban kell tartani és tovább kell adni. Nekünk ez a fontos, úgyhogy két népzenei és néptánctáborunk van: egy Nagydobronyban és egy Beregszászban – jegyezte meg Váradi Natália programfelelős, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója.

2026-ban a tehetséggondozó hét augusztus 3–8. között valósult meg, s az Ung-vidéki Népzenei és Néptánctáborba összesen 42 gyerek jelentkezett 10 településről és 8 oktatási intézményből.

Botos Boglárka táborvezető, néptánctanár, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola hegedű- és néptánctanára kiemelte: mindig az a cél, hogy megszerettessék a gyerekekkel a magyar népzenét és néptáncot.

– A programunk minden évben nagyon hasonló, de mégis változatos. Próbálunk úgy oktatni tájegységeket, hogy azok különbözőek legyenek minden évben, valami újat tanuljanak a résztvevők, és ez idén is így volt. A táncosok felcsíki (kulturális tájegység Erdélyben) anyaggal foglalkoztak, a zenészek, a haladó hegedűsök szilágyságival (Partiumban található történelmi-földrajzi tájegység), a kezdő hangszeresek pedig dunántúli (a magyar népzene egyik nagy táji dialektusa) dallamokkal – ismertette röviden a programot a táborvezető és kitért arra: nagy öröm az oktatók számára, hogy vannak olyan gyerekek, akik a hét alatt tanultak meg valamilyen szinten egy hangszeren játszani.

– Eljöttek úgy, hogy soha nem fogtak nagybőgőt a kezükben, és a nulláról kezdve táborzáráskor a gálán már muzsikáltak. Összeállt egy kis zenei együttes is, aminek én nagyon örültem. Ez ennek a tábornak a lényege, hogy a gyerekek összejöjjenek és a saját örömükre muzsikáljanak szívből, szeretetből. S ha vannak még ilyen gyerekek Kárpátalján, akkor úgy gondolom, hogy jó úton haladunk, és jó irányba tart a tábor. Öröm volt látni a gyerekeket oldalból is, hogy énekelnek, táncolnak nagy örömmel, annak ellenére, hogy a héten nagyon nagy hőség volt, és 46–48 fokos teremben táncoltunk, de hősiesen helytálltak. Fárasztó hetünk volt, mert nagyon ritkán volt szabadidőnk, folyamatosan programok zajlottak, kézműves-foglalkozások, tánc-, ének-, hangszeres óra. Valaki minden foglalkozáson ott volt, és az megterhelő – jegyezte meg a táborvezető.

A szakmai munkát kiváló tanárok és elismert népművészek vezették: Mészár Katalin népiének-oktató, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola citeratanára, Molnár István hegedűtanár, Bernáth Ferenc brácsatanár, Lénárt Leontyij cimbalomtanár és Juhász József nagybőgőtanár, a Csipkés zenekar tagjai.

Gogola Éva pedig kézműves-foglalkozásokat tartott a gyerekek nem kis örömére. Megtudtuk, hogy egyik délután 220 fánkot is készítettek a foglalkozás keretében.

– Sok kismesterséggel ismerkedhettek meg a gyerekek. Az elmúlt napokban háromféle nyugtató hatású illatzsákot – menta, citromfű és levendula –, illetve kötözött babákat, gyöngyökből kalárisokat, karkötőket, fülbevalókat és népi hajcsatokat, illetve gyertyákat is készítettek, úszó- és sodort gyertyákat méhviasz lapból, valamint hajgumikat újrahasznosított alapanyagokból, gyógynövényekkel színezett (sárga színt a kurkuma, pirosat a karkadé adott) csuhéból és természetes színűekből úgyszintén babákat alkottak – idézte fel és kiemelte: a kézműves-foglalkozások szinte észrevétlenül elősegíti a gyerekek fejlesztését, nemcsak a kreativitásukat és szépérzéküket, hanem jelentősen hozzájárulnak a finommotorikus készségeik fejlődéséhez is, az itt készített alkotásokat pedig hazaviszik emlékül a táborban szerzett élményekről.

A tábori munkát három egyetemi hallgató segítette, akik itt töltötték a tábori gyakorlatukat, valamint három helyi nevelő.

Az esti táncházon kívül egy Ki mit tud? versenyre is sor került, amelyre a gyerekek egyénileg készültek fel. Ez egy művészeti vetélkedő volt, valaki énekelt, más táncolt, de az nem volt a népi zenéhez kötve, vagy önállóan, nem a foglalkozásokon készített kézműves alkotást mutatott be.

A zárókoncertre a szülőket is meghívták. A műsorban felcsendültek különböző tájegységek jellegzetes dallamai, táncai és gyermekjátékai. A Csipkés zenekar előadásában szatmári dallamokat hallhattunk, majd a táborozó gyerekek (felkészítőjük Mészár Katalin, kísérte a Csipkés együttes) szilágysági énekeket adtak elő. A hegedűszekció előadásában (felkészítőjük Molnár István, kísérte a Csipkés zenekar) szilágysági dallamok csendültek fel. Ezt követte a szatmári népdal-összeállítás a táborozó gyerekek előadásában (felkészítőjük Mészár Katalin). Majd a táborban megalakult Csüllő Band előadásában (felkészítők: Molnár István, Juhász József, Bernát Ferenc, Lénárt Leontyij, Mészár Katalin) dunántúli dallamokat adott elő. Végül felcsíki táncokat mutattak be a táborozók (felkészítőjük Botos Boglárka). A közönség tapssal díjazta a produkciókat, amelyek egy kemény hét folyamán nagy forróságban születtek.

– A korhatár nem engedi meg, hogy túl hosszú ideig a táborba járjon valaki, de van, aki most 15 éves, és 11 évesen is itt volt, így 4 éve rendszeresen részt vesz a táborunkban. Bízunk benne, hogy a résztvevők maradandó élményekkel tértek haza és jövőre újra visszatérnek – fogalmazott végezetül Botos Boglárka.

rv