Összekötő kapocs – nagyszülők hétvégéje Viharoson

Olvasói levél

Immár hagyományosnak mondható, hogy a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) nemcsak a közvetlen tagcsaládok tagjainak: szülőknek, gyerekeknek szervez programokat, hanem gondoskodik arról is, hogy az idősebb generáció képviselőinek, a nagyszülőknek is legyen lehetőségük testi-lelki töltekezésre, kikapcsolódásra, hiszen nagy többségük a szülők távollétében szülői feladatokat lát el. Idén az első őszi hétvégén, szeptember 4–6. között tartott számukra háromnapos telt házas képzést 54 fő részvételével Bárdos István és Bárdos Nóra mentálhigiénés szakember, tanár házaspár Viharoson, a Vadvölgy Panzióban. Gyakorlatilag harmadik éve ők a program lelkiismeretes házigazdái, s idén is pozitív visszajelzések érkeztek a hétvége menetéről, megszervezéséről, programjairól. A következőkben az alkalom beszámolójáról olvashatnak.

Központilag szervezett busszal, illetve akiknek úgy volt kényelmesebb, saját kocsikkal indultak a résztvevők Beregszászból és környékéről, Kárpátalja magyarlakta területeiről – szám szerint 20 településről –, s érkezéskor a welcome drink és pogácsa, valamint Szántó Gyula házigazda meleg fogadtatása és tájékoztató szavai, a szállásfoglalás és a bőséges vacsora után nehéz lett volna elrontani a jókedvet. Akik először jártak ezen a helyen, megértették, hogy gyermekeik és unokáik miért szeretnek részt venni olyan lelkesen a KMNE programjain!

Pénteken este a vacsora után első körben bemutatkozás következett, majd érzékenyítésként mindenki egy szóval, egy érzéssel fogalmazhatta meg, mit jelent számára konkrétan a nagyszülőség. Az első nap lendületessége kitartott a továbbiakban is.

Szombaton és vasárnap reggel a sérülések megelőzése végett s az egészséges életmódnak adózva tornára sorakoztunk, ahol nyújtó és hajlító mozdulatok melegítették be az ízületeket és izmokat. A tornagyakorlatokat a legidősebbek is lelkesen végezték, s fogadkoztak, hogy ez olyan jó, kellemes és hasznos, hogy otthon is folytatni fogják ezt az elfoglaltságot.

„Nagyszülőként ma” – hirdette továbbra is a hétvége címét a projektor, s máris elgondolkodtató volt, hogy vajon már maga a cím is hordoz-e magában provokatív felhívást arra, hogy elgondolkodjunk: vajon a mai világban más-e nagyszülőnek lenni, mint mondjuk két emberöltővel ezelőtt, amikor a mai nagyszülők még az unokai mivoltukat élvezték nagyszüleik szeretetétől övezve. Minden kornak megvan a maga kihívása: másak a gazdasági és politikai körülmények, sőt még az államalakulat, a többségi államnyelv is változott, nem beszélve a technika, a digitális világ fejlődéséről, élén a mesterséges intelligenciával. Ez utóbbi korban élnek, nőnek fel az unokák, s a mai nagyszülők inkább kullognak utánuk, mintsem hogy lépést tudnának tartani a modern kor kihívásaival. Az ember viszont ember marad, s az előadók ezt az emberséget tudták megfogni, megmutatni és megerősíteni bennünk, rámutatva az örök emberi értékekre, amelyeknek hordozói vagyunk. Különböző technikákat alkalmazva kaptunk szót vagy kérdezési lehetőséget az előadás hallgatóiként, széles körben is, majd különféle létszámú és összetételű kiscsoportokban is, s játékos gyakorlatok végzése során, ami lehetőséget adott egymás jobb megismerésére, tapasztalatcserére is. Izgalmas téma volt az előadásban a kapcsolódás a már felnőtt gyermekeinkhez és különböző korú unokáinkhoz. Ötféle korcsoportot vizsgálva hídépítő mondatokat kerestünk a különböző generációkhoz tartozó családtagok közötti szakadék áthidalására. Érdeklődésre tartott számot az a témakör is, hogy a nagyszülőknek fontos kell legyen az énidő is, hogy ne hanyagolják el magukat, ne égjenek ki a családban betöltött szerep gyakorlásában.

Kapcsolódás gyermekeinkhez, kapcsolódás unokáinkhoz témára lehetett beszélgetni a hegyi túra alkalmával is, ahol fizikai erőnlét szerint csoportosultak a résztvevők. Különböző perspektívákból láttunk rá felülről a völgyre, ahol szállásunk volt, s nem utolsósorban a bennünket övező hegyvonulatra. E nehéz nap végén – de a program során folyamatosan – szauna és uszodai programok is rendelkezésünkre álltak.

A vasárnapot áhítattal szenteltük meg. Pap nem lévén a társaságban, B. István előadónk fűzött magyarázatot az aktuális bibliai részlethez, ami után hálaadó könyörgéseinket fogalmaztuk meg. Az utolsó feladatok teljesítése s annak megbeszélése után a hazautazás előtt a zárókör és az ebéd maradt.

Általánosságban el lehet mondani, hogy a hétvége mindenki számára hasznos volt, feledtette az otthoni feladatokat. Egy olyan kikapcsolódásra adott lehetőséget a hétköznapi házimunkákból, ami igazi töltekezés volt. Különbözőképpen fogalmazták meg a résztvevők a hála szavait a KMNE elöljáróinak, hogy részesülhettek ebben a csodálatos háromnapos programban, s kifejezték vágyukat, hogy jövőre folytatódjon ez a program. A túljelentkezés miatt, ha kell, akár két hétvégét is ennek szentelnek.

Az alábbiakban a résztvevők névtelen visszajelzéseit olvashatják:

„Az Úr áldását kérem a szervezők lelkiismeretes munkájára. Gondosan megtervezett, felépített program volt. Köszönjük szépen!”

„Hálásan köszönjük ezt a csodálatos hétvégét! Köszönünk mindent a vezetőinek, Bárdos Istvánnak és Nórának!”

„Nagyon elégedettek voltunk, kívánunk még sok erőt, egészséget a munkájukhoz.”

„Köszönjük szépen a szervezőknek, a vezetőinknek és a Vadvölgy Panzió dolgozóinak!”

Bárdos István

programfelelős,
mentálhigiénés szakember