A másodvetésű paradicsom gombabetegségei – a szürkepenész és a kladospórium
A másodvetésű paradicsom termesztése az őszi időszakban növényvédelmi szempontból folyamatos kihívásokat tartogat. A nappalok rövidülésével csökken a besugárzás, mérséklődik a növények párologtatása, miközben a hűvösebb éjszakák miatt egyre nagyobb a páralecsapódás veszélye. A fóliasátrakban kialakuló magas relatív páratartalom és a levélfelület tartós nedvessége több gombás betegség számára kedvező feltételeket teremt.
A másodvetésű paradicsomállományokban ebben az időszakban különösen nagy problémát okozhat a szürkepenész és a kladospóriumos levélpenész esetleges megjelenése. Mindkét betegség kialakulásában meghatározó szerepet játszik a magas páratartalom, ugyanakkor a kórokozók életmódja, tünetei és az általuk okozott kár jelentősen eltér.
Szürkepenész – a sebzéseket kihasználó kórokozó
A szürkepenész kórokozója a Botrytis cinerea, amely rendkívül sok gazdanövényt képes megbetegíteni, és a termesztőberendezésekben folyamatos fertőzési forrást jelenthet. A paradicsom valamennyi föld feletti részén megjelenhet: fertőzheti a leveleket, a levélnyeleket, a szá
rat, a virágokat és a terméseket is. A másodvetés szempontjából különösen fontos, hogy a nyár végén, illetve ősszel a hőmérséklet csökkenésével egyre gyakrabban alakulhat ki páralecsapódás a növényeken. A magas, kb. 85-90 százalék feletti relatív páratartalom, valamint a növényfelületen jelen lévő szabad víz jelentősen elősegíti a betegség kialakulását. A Botrytis egyik legfontosabb sajátossága, hogy gyakran sebzéseken keresztül jut be a növénybe. A levelezés, kacsozás, kötözés vagy betakarítás során keletkezett sérülések megfelelő fertőzési kaput jelenthetnek a kórokozó számára. Különösen veszélyesek lehetnek a nem megfelelően végzett levelezés után visszamaradt levélnyélcsonkok. Ezeken a sebeken keresztül a fertőzés továbbterjedhet a szárba, ahol szárfoltosodást, majd akár a szár körkörös elhalását is okozhatja. A terméseken kezdetben vízzel átitatott, barnás, puha foltok jelenhetnek meg, majd a fertőzött részen jellegzetes szürkés penészgyep alakul ki.
A megelőzés kulcsa a páratartalom szabályozása
A szürkepenész elleni védekezésben a termesztéstechnológia alapvető szerepet játszik. A cél nem pusztán a gombaölő készítmények alkalmazása, hanem a fertőzés számára kedvező mikroklíma kialakulásának megelőzése.
Fontos feladat:
- a fóliasátor rendszeres szellőztetése;
- a növényállományon belüli légmozgás biztosítása;
- a páralecsapódás megelőzése;
- a levelek nedvesítésének kerülése;
- a túl sűrű lombfal kialakulásának megakadályozása;
- a fertőzött növényi részek mielőbbi eltávolítása;
- a lehullott, beteg növényi maradványok eltávolítása;
- a metszési és levelezési munkák során keletkezett sebek számának és fertőzési kockázatának csökkentése.
A szürkepenész elleni védekezésben különösen fontos az éjszakai páraviszonyok kezelése. A növények felületén kialakuló kondenzvíz ugyanis jelentősen növeli a fertőzés kockázatát. A megfelelő légmozgás, valamint szükség esetén a fűtés és szellőztetés összehangolása segíthet a növényállomány szárazon tartásában.
Kladospóriumos levélpenész – az őszi állományok egyik jellegzetes betegsége
A paradicsom kladospóriumos betegsége vagy levélpenésze különösen a hajtatott állományokban jelentős veszélyforrás. A betegség a másodvetésű paradicsomban azért jelenthet komoly problémát, mert az ősz közeledtével romlanak a növényállomány száradási feltételei. A csökkenő fényintenzitás és a hűvösebb éjszakák következtében a fóliában könnyebben tartósan magas marad a páratartalom. A kladospórium számára különösen kedvező, ha a levélfelület relatív páratartalma hosszabb időn keresztül magas.
A tünetek általában az idősebb, alsó leveleken jelennek meg először. A levél színén kezdetben világoszöldes vagy sárgás foltok figyelhetők meg, amelyek később kiterjedhetnek. A levél fonákján ezzel párhuzamosan jellegzetes, bársonyos, olívabarna vagy szürkésbarna spóraképződés alakul ki. Erős fertőzés esetén a levelek elsárgulnak, elszáradnak és lehullanak, ami jelentős lombvesztést és végső soron terméskiesést okozhat.
A kórokozó fertőzőképletei a termesztőberendezésben és a növényi maradványokon is fennmaradhatnak, ezért a betegség elleni védekezésben a higiénia és a termesztési ciklusok közötti fertőtlenítés sem hanyagolható el.
Integrált növényvédelmi megközelítés a másodvetésben
Mindkét betegség esetében igaz, hogy a védekezésnek már a tünetek megjelenése előtt meg kell kezdődnie. A termesztési körülmények optimalizálása, a higiénia és a rendszeres állomány-ellenőrzés együtt sokkal hatékonyabb, mint kizárólag a tünetek megjelenése után végzett növényvédelmi kezelés.
A termesztőnek ezért célszerű rendszeresen ellenőriznie az alsó lombszintet, a levelek fonákoldalát, a virágokat, a szárakon található sebhelyeket és a terméseket. A gyanús tünetek korai felismerése lehetővé teszi a fertőzött részek gyors eltávolítását és a további fertőzésforrások mérséklését.
Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
