Szociológiai kutatás Kárpátalján

TANDEM 2016

Hogyan látják egymást és az országot a kárpátaljai magyarok és ukránok, milyen elemekből épül az identitásuk, mely országot tekintik hazájuknak, és elvágyódnak-e innen? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a TANDEM 2016 névre keresztelt szociológiai kutatásban részt vett magyar és ukrán kutatók, akiknek vizsgálata 74 településen 400 kárpátaljai magyar és 800 kárpátaljai ukrán lakos kérdőíves vizsgálatán alapul. A kutatást dr. Grezsa István kormánybiztos rendelte meg, annak eredményeiről pedig a kutatást végző intézetek szakértői a Rákóczi-főiskolán számoltak be április 26-án.

Hat kutatóműhely együttműködésének köszönhetőek a feltárt eredmények: a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a kárpátaljai magyar doktoranduszokat és aspiránsokat tömörítő Momentum Doctorandus, a Rákóczi-főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontja és Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja, az Ungvári Nemzeti Egyetem Szociológia és Szociális Munka Tanszéke, valamint a Kárpáti Közvélemény-kutató Központ vett részt a kutatásban, az utóbbiak az ukrán anyanyelvűek lekérdezését végezték. Kárpátalja 74 településén zajlott a kutatás, 97 kérdezőbiztos vett részt a terepmunkában, akiket előtte több képzés során készítettek fel. A kérdőívben nyolc nagyobb kérdéscsoportot vizsgáltak, megpróbálták meghatározni a kárpátaljai magyarok és ukránok identitásának főbb összetevőit, az interetnikus viszonyok vizsgálatával azt igyekeztek felmérni, hogy milyen az ukránok magyarságképe és a magyarok ukránságképe. Vizsgálták a nyelvhasználatot, a nyelvtudást, a vallási kötődést, a politikai szimpátiát. A kérdőívekben rákérdeztek arra is, hogy miként viszonyulnak a megkérdezettek a Magyarország által Kárpátalján folytatott támogatási programokhoz és az egyszerűsített honosításhoz, valamint azt, hogy mekkora ma az elvágyódás a vidékünkön élő magyar és ukrán emberek körében.

Molnár József, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője bemutatta azokat a szempontokat, amelyek alapján alaposan megtervezve választották ki a megkérdezett adatközlőket a 18–64 éves, munkaképes korosztály képviselőiből. Mindezt úgy, hogy a kiválasztottak reprezentatív módon tükrözzék megyénk teljes lakosságának összetételét.

Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa arról számolt be, hogy az adatközlők szerint helyi szinten kevésbé, inkább megyei és legfőképpen országos szinten érzékelnek konfliktust magyarok és ukránok között, és közülük a magyar nemzetiségűek sokkal inkább konfliktusosnak érzik a két nép viszonyát. A kutatás rávilágított arra, hogy Kárpátalján az ukránok körében is egy erősödő, pozitív Magyarország-kép van kialakulóban. Mivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos rendelte meg a kutatást, felmérték az ő munkájának megítélését is a kárpátaljai magyarok és ukránok körében. Rákérdeztek arra, hogy mit gondolnak az emberek a magyarul beszélő egészségügyi dolgozók, lelkészek jövedelemkiegészítéséről, a magyar óvodáskorú gyermekek étkeztetésének támogatásáról, a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak jövedelemkiegészítéséről, az oktatási és kulturális intézmények, valamint kulturális emlékhelyek magyar pénzen történő felújításáról, magyar intézmények létrehozásáról, a humanitárius segélyszállítmányokról és a magyarországi testvértelepülési támogatásokról, továbbá a magyar nyelvoktatás támogatásáról a nem magyar iskolákban és a kárpátaljai ukránok számára indított ingyenes magyar nyelvtanfolyamokról. Rákóczi Krisztián, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa elmondta, hogy a magyarországi támogatásoknak a megkérdezett magyarok és ukránok is örülnek, a magyarok körében nagyon pozitív annak a megítélése, hogy az ukránok tömegesen vesznek részt az ingyenes magyar nyelvtanfolyamokon. Az ukránok viszont nem érzik negatív diszkriminációnak azt, hogy például a magyar papoknak juttatott támogatásból az ő papjaik nem részesülnek. A kutatás azt igazolta, hogy a sajtó által sugallt, a két nép közötti konfliktusos viszony valójában nincs jelen a kárpátaljai társadalomban. Magyarország támogatási programjait kimondottan pozitívan látják a kárpátaljai ukránok is.

A megkérdezett ukránok közül mindössze 9 százaléknyian ítélték el azokat, akik felvették a magyar állampolgárságot, 35 százalék közömbös eziránt, és ugyanannyian az ukránok körében pozitívan viszonyulnak ahhoz, hogy egy magát magyarnak valló ukrán állampolgár igényli a magyar állampolgárságot is. 14%-uk ukrán létére, ha tehetné, maga is élne ezzel a lehetőséggel. Egyértelműen bebizonyította a kutatás, hogy a magyarok többsége érzelmi okokból veszi fel a magyar állampolgárságot, míg az ukránok főleg a magyarországi és más külföldi országban történő munkavállalás lehetősége, a magyarországi egészségügyi szolgáltatások igénybevétele és a magyar szociális hálózat kihasználása miatt lennének szívesen magyar állampolgárok.

Dr. Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője elmondta, hogy a megkérdezett magyarok 85 százaléka mondta azt magáról, hogy ő tud ukránul. Csak 4 százalék volt azok aránya, akik azt közölték, hogy ők egyáltalán nem beszélik az ukránt. Az ukrán megkérdezettek 55 százaléka vallotta azt, hogy ő egyáltalán nem tud magyarul. Tehát 45 százalék valamilyen szintű magyar nyelvtudásról számolt be. 23 százalék volt azok aránya, akik azt mondták, hogy értenek és beszélnek is magyarul. 22 százalék ért magyarul, de beszélni nem vagy nem nagyon tud. Meglepő, hogy a megkérdezett ukránok fele azt mondta, hogy szeretné javítani magyar nyelvtudását. A magyarok körében 41 százalék szeretne javítani ukrán nyelvtudásán. Tehát a kutatás alapján a következtetés az, hogy viszonylag nagy arányban beszéljük egymás nyelvét. Kiderült, hogy egyre többen választanának magyar iskolát gyermekük számára az ukránok közül, ha újra választaniuk kellene. A gyerekek boldogulása szempontjából mindkét etnikum a saját nyelvének tökéletes elsajátítását tartja fontosnak, utána az angolt nevezték meg, majd harmadikként az ukránok a magyart említették, a magyarok pedig az ukránt.

A kutatás elvándorlással és elvágyódással kapcsolatos eredményeiről Szanyi F. Eleonóra szociológus beszélt, aki elmondta, hogy leginkább a fiatal és jól képzett kárpátaljaiak szeretnék elhagyni szülőföldjüket, ez nemzetiségtől és az illető lakhelyétől függetlenül igaz. Ugyanakkor általában a magyarok migrációs potenciálja nagyobb, és többen gondolják úgy, hogy gyermekeik, ismerőseik már soha többé nem fognak visszatérni. A két nemzet között különbség van a potenciális kivándorlási célország között is. A magyaroknál ez egyértelműen Magyarország (több mint 80%), míg az ukránok többsége más, harmadik országba menne szívesebben, de nagy arányban mennének Magyarországra ők is.

Csernicskó István elmondta, hogy a megkérdezett magyarok 82 százalékának közép-európai idő szerint járt az órája, ami nem meglepő, de az már igen, hogy a megkérdezett ukránok 42 százaléka is a helyi időt használja.

Ferenc Viktória érdekesnek nevezte, hogy a kárpátaljai magyarok számára a legfontosabb értékek: a békés világ, a család, a szerelem, a barátság és a megbecsülés, míg a pénz és megélhetés csak a 11–12. helyre szorul.

A felvidéki Rákóczi Krisztiánt az lepte meg a kutatás eredményei közül leginkább, hogy a magyarok kétszeresére becsülték (23%) Kárpátalja lakosságán belüli arányukat, és az ukránok is jelentősen túlbecsülték, több mint 18%-ra. Ugyanakkor a magyarok szerint a megye lakosságának csak a fele ukrán, a többi a ruszinok, oroszok és magyarok között oszlik meg. De az ukránok is túlbecsülik a ruszinok és oroszok arányát is.

A kutatás eredményeiről már megjelent egy brosúra, májusban megjelenik egy tanulmány a Kisebbségi Szemle című folyóiratban, a legrészletesebb közlés pedig könyv formájában az idei év végéig kerül majd az érdeklődők kezébe ukrán és magyar nyelven.

Badó Zsolt