"A mai technikával már passzió dolgozni"

Isten éltesse!

Jenei János, a Kárpátaljai Állami Tévé- és Rádiótársaság vezetőoperatőre január elsején ünnepli 60. születésnapját. Az ünnepelt több mint három évtizede dolgozik az ungvári tévénél. Világosítóként kezdte, volt operatőrasszisztens, majd stúdió-operatőr, jelenleg operatőr-szakvezető és a magyar szerkesztőség kiutazó operatőre.

- Visszatekintve nagyon rövid időnek tűnik ez a hatvan esztendő. Emlékszem, tizedikes iskolás koromban hazafelé bandulkoltam Ungvárról szülőfalumba, Ketergénybe, amikor egy kisgyerek megkérdezte: "Bácsi, mennyi az idő?". Ezt a megszólítást akkor nagyon zokon vettem, úgy éreztem, öregít. Mára kétszeres nagyapa vagyok, s a gyerekek most már rendszeresen bácsiznak.

- Háborús időben, 1944 szilveszterén született...

- Ketergény és a környék lakói számára emlékezetes maradt ez az év vége, mivel épp akkoriban bombázták a csapi vasúti csomópontot. Az emberek pincékben, biztonságosnak vélt bunkerekben töltötték a szilvesztert. A szüleim a szomszéd házban húzódtak meg, édesanyám ott hozott a világra.

- 34 éve dolgozik a tévénél. Ez idő alatt nagyot fejlődött a tévés technika.

- Ungváron 1968 óta működik a helyi állami tévé. A kezdetekkor mindössze három operatőr és két világosító dolgozott a tévénél. Én 1970-ben kezdtem a munkát mint világosító. Az operatőr szakmát kedves kollégáimtól, Vologya Litvinovtól és Jevgenyija Malostól tanultam. Az akkori technika valóban nagyon kezdetleges volt. Az első időszakban még negatívra forgattunk, amit először is elő kellett hívni. Előfordult, hogy az előhívóban elszakadt a film, és az egész munkánk odaveszett. Ez főként akkor volt idegtépő, amikor például a Técsői vagy a Rahói járásban forgattuk az anyagot, s így újra ki kellett utazni a helyszínre. Később megjelent a pozitív film, majd az olyan mágneses film, ami a képet és a hangot egyszerre rögzítette. A legnagyobb áttörést a videokamerák megjelenése jelentette mintegy húsz évvel ezelőtt. Kárpátaljára akkoriban öt VHS kamerát "utaltak ki" állami pénzen, Ungváron én voltam az első, aki ilyennel forgatott.

- A digitális technika korában egyszerűbb az operatőr munkája?

- Tréfásan azt szoktam mondani, hogy ma már passzió dolgozni. Volt idő, amikor előírták, hogy a "norma" szerint egy percnyi felvett anyagra 11,43 méter filmet használhatunk és egy milliméterrel se többet. A kamerák ma sokkal kisebb súlyúak, és vannak állványok, ami szintén megkönnyíti a munkát. A szaktudást persze egyetlen kamera sem képes pótolni. Az operatőrnek pontosan kell tudnia, hogy mit, miért és hogyan rögzít. A néző a képekre figyel, ha azok statikusak, unalmasak, azt a jó szerkesztői szöveg, a rendező sem képes "szintre hozni". A képanyag akkor jó, ha kifejező, és azzal a szerkesztő, a rendező is könnyen, időtakarékosan tud dolgozni.

- Tudnak-e a kárpátaljai politikusok, intézményvezetők, közéleti emberek nyilatkozni, kamera előtt szerepelni?

- A kommunista időszakot követően évekbe telt, míg az emberek megtanultak véleményt mondani a világ dolgairól. A rendszerváltást megelőzően minden gyűlésen, közösségi rendezvényen kizárólag írott, előzetesen egyeztetett szöveggel lehetett kiállni az emberek elé. Aztán a peresztrojka után a közéleti szereplők nehezen szokták meg, hogy spontánul, saját felelősségükre beszéljenek. Esetenként újra és újra át kellett venni az anyagokat, hogy lehetőleg ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a riportalanyt.

- Operatőri munkája során került-e veszélybe?

- Előfordult. A kárpátaljaiaknak vélhetően ma is emlékezetes a Pisztraháza melletti katonai lokátorállomás körül kialakult botrány. Az emberek akkoriban tömegével vettek részt a tiltakozó megmozdulásokon. Történt, hogy Kárpátaljára érkezett Velihov akadémikus, aki az akkori területi első párttitkárral együtt megtekintette a Pisztraházán épülő objektumot. Munkácson feldühödött tüntetők fogadták az autójukat, így a helyszínre már helikopterrel érkeztünk. Az objektumon, az akkori idők szellemének megfelelően, természetesen nem forgathattam, így a helikopter fedélzetén maradtam. A terepszemle végére jókora tömeg gyűlt a bejárat köré, mely egyszer csak megindult a helikopterünk felé, és láttam, hogy ha bedühödnek, engem is helybenhagynak. A delegáció tagjai futólépésben menekültek, végül rendőrök által védett Volgákkal hagyták el a helyszínt. Időközben szerencsére a helikopterünk is megkapta a felszállási engedélyt, s később valahol a mezőn "szedtük fel" a történet főszereplőit, akik Ungvárig néma csendben ültek egymás mellett. Mikor kiszálltak, akkor láttam, hogy elegáns köpenyük gallértól bokáig csupa sár...

- A tévézés nem nyugodt szakma. Jut ideje a pihenésre?

- Nem. A feleségemmel öt éve nem voltunk kirándulni, kikapcsolódni. Legutóbb, az elnökválasztás első fordulójának vasárnapján úgy éreztem, nem bírom tovább. Elmentünk szavazni, aztán sétáltunk egyet az erdőben. Ennyi "pihenésre" futotta. A lelkemnek az unokáim jelentik a kikapcsolódást, a feltöltődést. A kislány négy, a fiú másfél éves. Szeretnek a nagyapán lovagolni, tipegni. A velük való együttlét a leghajtósabb, legfárasztóbb nap után is felüdülést jelent.

Popovics Zsuzsanna