Százesztendős a munkácsi városháza

A Munkács egyik szimbólumának is tekinthető városháza idén százesztendős, krónikája azonban sokkal korábban kezdődik... A Bereg megye és Munkács múltját lelkiismeretesen feldolgozó Lehoczky Tivadar munkásságának és a korabeli munkácsi sajtónak köszönhetően hitelesen rekonstruálhatóak a történések.

A Latorca-parti város az évszázadok alatt különféle kiváltságokat kapott, amit a magyar királyok és fejedelmek időről időre megújítottak illetve kibővítettek. A törvénykezés jogköre is megillette Munkácsot, viszont városháza hiányában a bíróság és a városi hatóság tevékenysége a mindenkori bíró otthonában zajlott, amit egyebek mellett egy 1579-ben kelt oklevél is igazol "Datum in aedibus nostris" (magyarul: kelt a mi házunkban) keltezéssel.

A megmaradt kútforrások szerint valamivel később a városi elöljáróság számára már rendelkezésre állt egy külön helyiség, amely a városháza funkcióját töltötte be, egy 1777-ből fennmaradt iratból pedig egyértelműen kitűnik, hogy Munkács ekkor már városházával rendelkezett. Ezt erősíti meg Paulicsek András ácsmester Munkács képviselőtestületének 1795-ben benyújtott költségvetése a városháza udvarán építendő raktár és istálló kapcsán. Ő lett később a kivitelezője a fent említett gazdasági épületek mellett annak a városházának is, amely a ma is látható százéves épület emelése előtt töltötte be ezt a funkciót.

A város 1810-ben vásárolta meg a központban Drexler Károly telkét, amelyen az emeletes épület még ebben az esztendőben elkészült. Az ettől nyugatra elhelyezkedő szomszédos földdarabot Munkács a jegyzői lak felépítése céljából tíz év elmúltával vette meg a tulajdonosoktól.

Az elkészült épületet nem mindig használták rendeltetésének megfelelően. A magyar forradalom és szabadságharc leverése után 1849-től a katonaság is megtelepedett itt: annak nagyterme kórháznak volt berendezve 1856 májusáig, ugyanis ekkor alakították át a híd melletti Komjáthy-féle házat katonai "kórodának". A némileg kiürült városházát ekkor már visszaszolgáltatták rendeltetésének, de a városi tanács nem tudta teljes egészében hasznosítani közügyek intézésére, ezért a nagytermet 1860-tól a kaszinó használhatta közel két éven keresztül.

A szabadságharc leverését követő nehéz idők után, az 1860-as évek elejétől kezdve enyhült a politikai nyomás, s egyre inkább érvényesülhetett a magyar alkotmány több passzusa is, aminek eredményeként a város fokozatosan visszakapta a korábbi években jelentősen megnyirbált törvénykezési jogkörét is; az 1848-as törvények értelmében tisztújításra is sor kerülhetett. 1861. január 8-án, miután a városházán megrendezett tisztválasztó gyűlést Román Ferenc ügyvéd és volt 1848. évi országgyűlési képviselő (nagyon sokat tett a város szellemi felemelkedéséért), mint választási elnök megnyitotta, "mindenekelőtt elénekeltetett Vörösmarty himnuszának első szakasza (a Szózatról van szó - a szerző)", azután pedig az elnök ecsetelte az elmúlt 11 év sanyarú voltát, s a megváltozott politikai helyzetben rejlő reményteljes jövőt.

A szóban forgó városháza épületét 1878-ban némileg kibővítették. Sok egyéb, a város egész életét érintő esemény mellett itt szavazták meg Munkácsy Mihály díszpolgárrá avatását és adták át a művésznek az erről szóló határozat díszes oklevelét 1882-es Munkácsra látogatása alkalmával.

A millennium évében és az utána következő esztendőkben látványos építkezések folytak Munkácson. A Magyar Nemzeti Színház, az új római katolikus templom, a város központjában felépült patinás üzletsor, az ún. új uradalmi bazársor, a magyar királyi járásbíróság és még több más nagyszerű intézmény fémjelzi a város dinamikus fejlődését a századfordulón.

Munkács képviselőtestülete 1898-ban határozta el, hogy a kor igényeinek jobban megfelelő, impozáns új városházát építtet a régi helyén, felhasználva ehhez a nyugatról szomszédos földszintes jegyzői lak telkét is.

A meghirdetett pályázatra beérkezett 12 pályamű közül ifjabb Bobula János budapesti műépítész tervét fogadták el. Az építkezés irányítását vele együtt Bernovics Gusztáv városi mérnökre, építészeti tanácsosra bízták.

A munka 1903. július 16-án kezdődött. Néhány nappal később "a kapu előtti toronyszerű tornác alatt e célra készített nagy alapkőbe" ünnepélyes külsőségek között elhelyeztek egy okiratot, amely többek között az alábbiakat tartalmazta: "Adja a Teremtő, hogy az épülő városi székház a törvénynek és közigazgatásnak éber őre, az általános haladás és kultúránk fejlesztésének kiinduló pontja, a legtisztább hazaszeretetnek mindég hirdetője és a nemzeti művelődés terjesztője legyen.

S ha majd egykoron napfényre kerül ezen papírtekercs, a késő nemzedék tudja meg, hogy városunk lakosságának száma, 1553 lakóházzal, összesen 14 416 lélek volt..., kik valamennyien magyar nemzetiségüeknek vallják magukat."

Popovics Béla,

(Folytatása következik)