Béka: Nem szép, de hasznos
„Megpróbálunk beszélni az állatok nyelvén”
Dr. Puky Miklós biológus, az MTA ÖBKI Magyar Duna-kutató Állomásának munkatársa már óvodáskorában vonzódott a kétéltűekhez. A családjában keringő történet szerint gyermekként a Balaton partján kis homokozó vedrébe szedegette az apró békákat, majd lelkesen mutatta zsákmányát a szomszédjukban lakó nehézsúlyú birkózóbajnoknak, aki a látványtól felmenekült az emeletre…
Tizenöt évvel később az egyetemen a kétéltűekről írta szakdolgozatát. Sok állatot kellett elpusztítania, hogy megvizsgálja a tüdejüket, veséjüket, májukat, ami nem kis bűntudatot okozott neki. Később egy londoni kiállításon találkozott az állatvédelem különböző módozataival, kedvet kapott hozzá, s most már tizenhetedik éve foglalkozik a kétéltűek védelmével. A környezetvédelmi szakemberrel egy beregszászi konferencia kapcsán beszélgettük kedvenc állatairól.
– 2000-ben elindult egy program, amely a kétéltűek hang alapján történő megfigyelését célozza. Mire szolgálnak ezek a felmérések?
– Megpróbáljuk felhasználni a békák hangját, „beszélni az állatok nyelvén”. Igyekszünk dekódolni az üzeneteiket. Megállapítjuk például, hogy sok van-e belőlük vagy kevés. Manapság egyre több olyan állatot találnak, amelyiknek egy szeme van vagy összeforrtak az ujjai, ami szintén riasztó jel. Elég bonyolult a fejlődése ennek az állatcsoportnak – először ebihalak, kopoltyúval lélegeznek és növényeket fogyasztanak, aztán kinő a tüdejük, lábuk, eltűnik a halfarkuk, ragadozók lesznek –, tehát nagyon sok átalakulás történik a szervezetükben. Éppen ezért veszélyes, ha fellép valamilyen szennyezés, mert meglehet ugyan, hogy nem halálos, de fenyegetést jelent számukra. Nem tudjuk pontosan az okokat, de világszerte egyre nő a torzszülött egyedek száma, ami egyfajta üzenet a kutatóknak, s nekünk meg kell fejtenünk ezt.
– Milyen fajú békák jellemzőek Kárpátaljára?
– Nagyon gazdag itt az állatvilág, olyan értékes fajok is vannak, amelyek szerepelnek a Nemzetközi Vörös Könyvben, s amelyeket ezért Európa más részein igen nagy becsben tartanak. Nyugat-Európában például nagyon ritka a zöld levelibéka vagy a vöröshasú unka, ami itt szerencsére még viszonylag gyakori.
– Meglehetősen vegyes érzelmeket keltenek ezek az állatok az emberekben…
– Valóban nem örvendenek nagy szeretetnek, holott hasznos segítőtársai az embernek, és túl nagy kárt sem tesznek. Néhány kertész például nagy előszeretettel visz be varangyokat a fóliasátorba a házatlan csigák elleni védekezés céljából, így a növény is épen marad, és vegyszerre sem kell költeni. A levelibékák a legyek, szúnyogok számát csökkentik, a varangyok méregmirigyeiből különböző gyógyszereket lehet előállítani. Az egyik ilyen anyag például kétszázszor hatékonyabb fájdalomcsillapító, mint a morfin. Sokan meg is eszik a békákat. Olyan jellegű húsuk van, mint a csirke szárnya vagy mellehúsa. Ugyanakkor köztes szerepet töltenek be a táplálékláncban, ha tehát eltűnnének, más állatok is bajba kerülnének, például elszaporodnának a rovarok, és éhen halnának a gólyák.
– Milyen tévhitek kapcsolódnak a békákhoz?
– A békáknak kicsit eltér a légzésük a többi állatétól, a torkukat mozgatják. Egyes vidékeken erre azt mondják, hogy kiszámolja az ember szájából a fogakat. Ezeken a helyeken az ilyen béka láttán eltakarják a szájukat, mert úgy tartják, különben „kihullnak a fogaik”. Néhol azt hiszik, azért megy le a béka a pincébe, hogy megrágja a krumplit, erre azonban nem is képes, mert kicsi, tüskeszerű fogai vannak. Leginkább azért „megy le”, mert véletlenül beesik, vagy oda húzódik telelni. Közismert a levelibéka időjósló képessége is, fel-le jár állítólag azon a bizonyos létrán, ez azonban ismét csak egy legenda. Érzi ugyan az időjárás-változást, de ez nem ilyen egyszerű. Ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk, azért megy fel az ember a padlásra, mert éhes. Ez azonban csak akkor igaz, ha odafenn kolbászok lógnak.
-jázmin-
