A megmaradáshoz összefogás és kitartás kell

Magyar oktatás Rahón

Rahón harmadik éve működik a magyar tannyelvű iskola, melynek jelenleg 42 tanulója van. Az évekig a városban szolgáló Juhász János anyaországi katolikus pap volt az ügy elindítója, aki ezáltal távlatokat akart nyitni a helyi magyar közösség számára. Az ötlet nyomán sok társadalmi munkával, a KMKSZ és a KMPSZ támogatásával intézmény született, és a kitartó munka eredményeképpen jó néhány gyermek mára újratanulta szülei, nagyszülei anya­nyelvét. A fejlődés nyomon követhető, ha belehallgatunk a három évfolyam osztálymunkájába, hisz mindegyik lépcsőfok hatalmas minőségi ugrást jelent.

– A tanév elején mindösszesen négy gyerekkel tudtam magyarul kommunikálni, hárman szinte semmit nem értettek, nem beszéltek, s a többiek is inkább csak szerettek volna – meséli Makkai Beáta, az első osztály tanítónője, aki a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola elvégzése után idén debütált a pedagógusi pályán. – Január elején azután már mindegyikük magyarul mondta el a szünidővel kapcsolatos élményeit. Persze ejtenek még grammatikai hibákat, de valamilyen szinten már beszélik a nyelvet. Ami leginkább jellemzi ezeket a gyerekeket, az az akarat.

– Tudtad, mire vállalkozol, amikor elfogadtad a felkérést, és csapi lány létedre belecsöppentél egy szórványban működő magyar iskola életébe?

– Nem igazán. A kihívás kétségtelenül nagy volt, és semmilyen szakmai gyakorlattal nem rendelkeztem. A magam megnyugtatását is szolgálja azonban az a tény, hogy minden tanulóm megtanult írni-olvasni, mégpedig két nyelven.

– Mi jelenti a legnagyobb gondot a gyerekek számára? – kérdeztem Zelinszki Évát, a másodikosok tanítónőjét.

– Fonetikailag az ö, ő és ü, ű hangok megkülönböztetése, kiejtése megy nehezen, de összes­ségében elmondható, hogy egyet­len év alatt nagyot fejlődnek a gye­rekek. A második évben már a fogalmazás sem jelent gondot, de ez inkább csak az írásra jellemző. A szóbeli kifejezés pedig nemcsak a gyerekeknek, de nekünk is gondot jelent.

– Meglehetősen szűkösek a tantermek, a tanári asztalnak már nem is maradt hely…

– Jelenleg az ukrán iskola bázisán működnek a magyar osztályok. Ezek a helyiségek eredetileg kollégiumi szobáknak készültek, hogy az iskola fogadhasson távolabbi településekről érkező gyerekeket is. Ennek napjainkban hiányzik az anyagi háttere, s lévén, hogy az iskola nem tud számunkra helyet biztosítani, így osztálytermeink ide szorultak. A tornatermet és az étkezdét viszont igénybe vehetjük.

– Mi jelenti az Önök számára a legnagyobb nehézséget?

– A megfelelő tankönyvek hiánya, ami elsősorban az én osztályomat, vagyis a legfelső évfolyamot érinti – mondja Slei­ger Etelka. – Jövőre negyedikesek „leszünk”, és még nem tudom, honnan sikerül összeszedni a 15 darab könyvet minden tantárgyból. Arra kérem ezért a magyar iskolák igazgatóit, ha módjukban áll, a KMPSZ közvetítésével segítsenek ki bennünket. A tanítás során anyaországi könyvekkel is dolgozunk, mert szemléletesek és jobban motiválják a gyerekeket. A módszertani kiadványokat tekintve a parókia gazdag könyvtára is rendelkezésünkre áll, és sok anyagot kaptunk a magyarországi nyári továbbképzések során is. Nemzeti és egyházi ünnepeink alkalmával viszont gyak­ran gondban vagyunk: mit is tanítsunk a gyerekeknek.

A rahói iskola felszereltségét tekintve láthatóan jobb helyzetben van, mint a legtöbb síkvidéki magyar iskola, hisz a gyerekek meleg, világos termekben tanulhatnak. Többek között annak köszönhető ez a viszonylag rendezettnek tekinthető háttér, hogy az iskola fenntartását több anyaországi és kárpátaljai szervezet segíti, többek között a Mo­csáry Lajos Alapítvány, Budapest V. kerületének (Lipótváros) önkormányzata, Szeged Önkormányzati Hivatala és Deszk község polgármesteri hivatala; Kárpátalján a kárpátaljai római katolikus apostoli kormányzóság, a Caritas és két magyar szervezet, a KMKSZ és a KMPSZ támogatja munkáját. Ugyanakkor, mint Jac­kó József római katolikus plébános elmondta, tisztában vannak vele, mindannyiuknak többet kell vállalni. A külső segítség – az egyház, az anyaország, a tömbben élő magyarok – rendkívül fontos, de csak támpontokat vagy egyszeri gyors­segélyt jelenthet. A közösség, az iskola megmaradásához több kell: elsősorban önállóság, összefogás és kitartás.

-zápszonyi-