Reggel tanít, éjjel „bizniszel”
Egy vidéki pedagógus elmélkedése
Egy magyarországi tanár nem is tudja, hogy az élete mennyire sablonos. Délelőtt tanít, délután dolgozatot javít, készül a következő napra vagy éppen focimeccset néz a tévében. Nem úgy a kárpátaljai pedagógus. Ha el akarja tartani a családját, netalán még félre is szeretne tenni, a legkülönbözőbb praktikákra van szüksége. Hiszen mire elég az a 110-130 hrivnyás fizetés?
A tanár tehát gondolkodni kezd: hogyan tudna a hivatása mellé más jövedelemforrást is teremteni? A megoldás kézenfekvő: „bizniszelni” kell. Megnézi, hogy éppen milyen gyümölcsnek vagy zöldségnek van szezonja. Ha kertjében nem terem semmi, este elutazik egyik járásból a másikba, felvásárol egy bizonyos mennyiséget földieperből, cseresznyéből, meggyből vagy ami éppen adódik, azután hajnalban egy másik járás valamelyik piacán eladja a portékáját, reggel pedig az első csengőre már az osztályteremben van és megtartja az órát. Igyekszik frissnek és fiatalosnak tűnni, kellőképpen lelkesedve a tantárgyáért, amit végtére is szeret. Persze elcsigázottságán ez nem mindig segít. Ha ügyesen „variál”, egy éjszaka alatt megkereshet akár egyhavi fizetésének megfelelő öszszeget is, s heti két ilyen „forduló” még nem vágja földhöz. Emellett tarthat jószágot is, művelhet kertet, csak egy kis szorgalomra van szükség, és nincs gondja a megélhetésre.
Ha, ne adj Isten, a párja is pedagógus, akkor sincs gond, csak személygépkocsi kell, s irány Surány. Este elindul, hajnalra átjut a határ túlsó oldalára, útközben eladja a benzint, bevásárol az egyik abc-ben, és már indulhat is haza. Ha elég ügyes, egyetlen éjszaka alatt kétszer is fordulhat. Reggel aztán minden erejét meg kell feszítenie, hogy a 6-7 tanóra egyikén se tűnjön fel az éjszakai élet hatása, de ugye, ez nem is olyan nagy áldozat?
Amennyiben se utazni, se „határozni” nem szeretne, még mindig van egy lehetőség: a magánórák. Mert az alulfizetett tanári kartól a tanulás iránt amúgy sem igazán érdeklődő diák az iskolában természetesen nem kapja meg a megfelelő felkészítést ahhoz, hogy valamelyik magyarországi oktatási intézményben labdába rúghasson. Márpedig csak ott van jövője a gyermeknek, ebben a szülők egy jelentős része egyetért, tehát az érettségi és a felvételi vizsgák közeledtével, aki megteheti, magántanárt fogad, akitől azután csemetéje méltányos áron elsajátíthatja azt, amit –gyakran ugyanattól az elgyötört pedagógustól – iskolás évei alatt képtelen volt megtanulni.
A tanár variál, oszt és szoroz, közben pedig arról álmodozik, hogy egyszer majd talán meg tud élni a fizetéséből, és végre szívvel-lélekkel teheti azt, amit szeret: okítani a jövő nemzedékét.
-jázmin-
