„Nagymamák” is dolgoznak az újjáépítésen

A segély nem fedezi a költségeket

Az árvíz sújtotta Danyilovkán és térségében teljes gőzzel folynak az újjáépítési munkálatok, már ami a vasúti dolgozók házait érinti. A lembergi vasútvonal igazgatósága ugyanis itt is magára vállalta a vasutasok ledőlt házainak helyreállítását, akárcsak a királyházi térségben. Az ugocsai településeken 143 lakóház épülhet fel az állami vasút támogatásával, közülük 33-at az ország valamennyi vonaligazgatóságának bevonásával máris átadtak.

Danyilovkán e hónap végére tervezik az első házavatást, amikor is a tervek szerint hat lakás kulcsát vehetik át a szerencsések. A vasút megrendelésére itt majd ötven házon dolgozik egy munkácsi és egy ivano-frankivszki építési vállalat.

– Mintegy 150 munkással dolgozunk, tehát munkaerőben nincs hiány – mondja Anatolij Muszkav, a munkácsi építési vállalat főépítésze. – Javarészt az anyagok is időben érkeznek, bár a szállítóink nehezen győzik a megrendelések teljesítését, elsősorban ami a fűrészárut illeti.

– Az állam által fizetett kártérítés összege fedezi-e az építés költségeit?

– A számok azt mutatják, hogy távolról sem. Amíg a teljes újjáépítésre megítélt segély összege maximum 601 hr/m2, számításaink szerint négyzetméterenként 1600 hriv­nyá­ra lesz szükség. Tehát nem 50, hanem 140 ezer hrivnyába kerül egy típusház meg­építése.

– Ki fedezi a házankénti majd százezer hrivnyás hiányt?

– Maga a vasút. Tudomásom szerint ezt senkinek sem kell majd visszafizetnie.

Az építőmunkások szállása stílusosan néhány veszteglő vasúti kocsiból áll, étkeztetésüket pedig egy bátyúi étkezde végzi. Vaszil Fihusztól, az ivano-frankivszki csoport vezetőjétől megtudtuk, számos nehézséggel kell szembenézniük az anyagellátás és a munkások elszállásolása terén. Többen második hónapja vannak összezárva negyedmagukkal egy-egy lakókocsiban, és a tisztálkodási lehetőségek sem a legideálisabbak. Mindemellett a vezető leginkább a lakosság passzivitását fájlalta, szerinte „csak messziről nézik”, hogyan épül leendő otthonuk.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy az ivano- frankivszki munkások között a gyengébbik nem is képviselteti magát. Mint azt a nagymamakorú vakolómunkások elmondták, szükségből vették kezükbe a malteres kanalat – néhányuk már 30 éve. Pénzt keresni jöttek Kárpátaljára, ugyanakkor fájlalják, ami itt történt.

Popovics Zsuzsanna