Csak Afganisztánba vissza ne…
Menekülttábor Munkácson
Több ezren vándorolnak különböző csatornákon a háborúktól és nyomortól sújtott Ázsiából a nyugat-európai országok felé. A „legnépszerűbb” útvonalak egyike Ukrajnán, Kárpátalján át vezet. Ukrajna keleti határainak nyitottsága miatt az első komoly akadályt ezen az útvonalon az ukrán–magyar határ jelenti számukra, s igen jelentős hányaduknak az út itt véget is ér...
Míg döntés születik további sorsukról, elhelyezésükről és felügyeletükről a helyi helyi hatóságoknak kell gondoskodniuk.
A múlt héten Ungváron megrendezett menekültügyi konferencia (lásd keretes írásunkat) résztvevői és a sajtó számára lehetővé tették a Kárpátalján elfogott illegális bevándorlók ideiglenes elhelyezését szolgáló tábor megtekintését a munkácsi határőrkörlet területén. Mint Olekszandr Binykovszkij ezredes munkácsi határőrparancsnok elmondta, a tábor 150 személy befogadására alkalmas, jelenleg 38 illegális bevándorlónak ad otthont. Jelentős részük Afganisztánból próbált eljutni Európába, de akad itt vietnami, Srí Lanka-i és más országbeli menekült is. A jelenleg itt elhelyezett afganisztániak még nem az amerikai légi csapások elől menekültek, többségük 8-9 hónapja indult útnak a jobb élet reményében.
Mahmud Keivan például, aki immár fél éve „táborlakó”, 9 hónapja hagyta el Afganisztánt, ahol a 22 éve tartó polgárháborúban eddig több mint négymillió ember halt meg. Mint mondja, Nadzsibullah elnök idejében rendőrezredes volt, később tálibellenessége miatt menekülnie kellett. Leginkább az nyugtalanítja, hogy nem tudja, él-e családja, s ha igen, hol lehetnek jelenleg szerettei. Hat hónappal ezelőtt Kabulban hagyta őket, de lehet, hogy az országban történtek miatt azóta már Pakisztánba menekültek. Nagyon aggasztja, hogy itt kell tétlenkednie, holott éppen a munkalehetőség reményében próbált Norvégiába szökni, hogy az ott megkeresett pénzből segíthesse családját. Afganisztánba semmiképpen nem kíván visszatérni, mivel biztosra veszi, hogy a tálibok megölnék.
Jellemző, hogy a legtöbben semmilyen körülmények között sem szeretnének hazatérni. Csak egyikük vallja be, ha a Nyugat modern fegyverzettel segítené a tálibok ellen harcoló északiakat, ő is hazatérne, s csatasorba állna.
A konferencia résztvevői megtekinthették a Pavsino közelében kialakítandó új menekülttábort is. Az épületet kívülről már rendbe hozták, belső felújítása azonban jelenleg is tart. Mutatóba máris berendeztek egy helyiséget, melynek láttán ugyancsak megszaporodtak a külföldi vendégek kérdései, akiket többek között az érdekelt, hogy lesz-e az épületben melegvíz-szolgáltatás és fűtés. Az illetékesek mindenkit megnyugtattak, hogy a felvetett problémákat megoldják, ugyanakkor elhangzott, a kivitelezési munkálatok befejezéséhez további 250 ezer hrivnyára volna szükség, amit a helyi költségvetésből egyelőre nem tudnak előteremteni.
Egy másik épületben, ahol jelenleg 48 nőt és gyermeket helyeztek el, nem nézhettünk körül, viszont beszélhettünk az ugyancsak itt őrzött menedékjogért folyamodókkal, illetve az azt már elnyert menekültekkel.
Egyikük, Abdul Basi, húgávál és öccsével együtt már menedékjogot kapott, csupán az okmányokra vár. Kérésünkre elmeséli, hogy Nadzsibullah elnök idejében az afgán hadsereg tisztje volt, majd három évig északon harcolt Dusztum tábornok seregében a tálibok ellen, de megfordult Iránban és Pakisztánban is. Arról fogalma sincs, hogyan jutott Kárpátaljára, mindvégig embercsempészek adták kézről kézre, mígnem hat hónappal ezelőtt a zöld határon elfogták a határőrök. Felesége és öt gyermeke már három éve Hollandiában él, eredetileg ő is oda szeretett volna eljutni. Abban reménykedik, hogy csatlakozhat hozzájuk, amint megkapja a menekült státust.
Abdul Basi elmondja, hogy jól bánnak velük, szabadon mozoghatnak a tábor területén, s egyébként is – mutat körbe társain –, itt jó emberek veszik körül. Mint megtudjuk, a legnagyobb gondot a szegényes tisztálkodási lehetőségek jelentik– kénytelenek lavórban mosakodni…
Ottjártunkkor érkezett a hír, hogy Alsóverecke környékén illegális bevándorlók egy újabb, kb. 30 fős csoportját tartóztatták fel, akiket embercsempészek szállítottak a határ irányába. Úgy tűnik, a menekültáradat feltartóztathatatlan. Túlságosan is csábító a Nyugat, s túlságosan sokan vannak, akiket elüldöz szülőföldjükről az erőszak, a nyomor és a kilátástalanság.
Baráth József
Menekültáradatra számít Ukrajna és Kárpátalja
A Kárpátalját érintő illegális migrációról és menekültkérdésről rendeztek kétnapos nemzetközi konferenciát Ungváron az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának és a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal nemzetiségi és migrációs főosztályának szervezésében.
Mikola Tovt, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal nemzetiségi és migrációs főosztályának helyettes vezetője elmondta: Ukrajna jelentős lépést tett előre az idegenrendészet és menekültügy kérdésének civilizált kezelésében. Úgy vélte: Kárpátalján megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy a nemzetközi szabványoknak megfelelő ideiglenes elhelyezést biztosítsanak a menekülőknek addig, amíg ügyüket elbírálják. Ukrajnában több mint háromezer külföldi kapott hivatalos menekült státust, vagyis többen, mint Oroszországban, Belaruszban és Lengyelországban együttvéve. Kárpátalján nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megfelelő segítséget nyújt a menekültkérdés megnyugtató rendezéséhez – mondta.
Luka Fedurcja, a kárpátaljai rendvédelmi szervek tevékenységét koordináló megyei főosztály vezetője hangsúlyozta: az utóbbi két hétben – még az amerikai terrortámadásoktól függetlenül – megnőtt a Kárpátalja területén elfogott illegális migránsok száma, s fel kell készülni arra, hogy már a közeli napokban sokkal több lesz a menekülő.
A tanácskozáson Gúzs József ezredes, a magyar határőrség idegenrendészeti és szabálysértési főosztályának vezetője előadásában hangsúlyozta: a múlt évben nem voltak különösebb gondok a magyar területen elfogott illegális határátlépők – 295 fő – visszaadásával, ám az idén az ukrán határőrség igen kevés, mindössze 41 személyt vett át, ami a migránsok elhelyezésével kapcsolatos nehézségekkel magyarázható.
Varga Béla
