Orosz Ildikó: Az oktatás kemény politikai kérdés

Tízéves a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség idén méltatja megalakulásának tizedik évfordulóját. Ennek apropóján beszélgettünk dr. Orosz Ildikóval, a szövetség elnökével.

– Milyennek álmodták meg és milyenné lett a KMPSZ?

– 1991-ben valami hasonlóban gondolkodtunk, mint amit sikerült létrehoznunk az elmúlt időszakban. Akkor, a KMKSZ Oktatási Bizottságában tevékenykedve, néhányan úgy láttuk, hogy az oktatásban tapasztalható problémák súlyossága és sokrétűsége egy önálló és csak ezzel foglalkozó szervezetet igényel. Emellett – azt gondolom – abban az időben a kárpátaljai pedagógusokban is munkálkodott a tenni akarás a magyar oktatás fellendítéséért. Így alakult meg a pedagógusszövetség, melynek strukturális felépítése, illetve alapító okiratában megfogalmazott távlati céljai lényegüket tekintve máig sem változtak. 1991-ben természetesen még egyikünk sem tudta, nem tudhatta, mi áll előttünk, de mindnyájan bíztunk a szövetség életképességében.

– Hogyan értékeli az elmúlt tíz esztendőt?

– Természetesen egyaránt voltak sikereink és kudarcaink, ugyanakkor elmondható, hogy nem volt olyan helyzet, amikor a problémáinkat ne vállaltuk volna nyíltan, s azokat ne fogalmaztuk volna meg minden hivatalos, állami és nem állami szerv előtt. Minden időben felvállaltuk a helyi pedagógusokat, szülőket, gyerekeket foglalkoztató, illetve a magyarság érdekeit érintő kérdéseket, hogy adott szinten megtegyük a kellő lépéseket. Ugyanúgy ide tartozik az oktatási rendszer bővítése, a tantárgyi vetélkedők és a nyári üdültetések megszervezése és lebonyolítása, akár a szellemi műhellyé vált gyermek-, illetve pedagóguslap életre hívása. Nem folytatom a tételes felsorolást, a legfontosabb eredménynek a kárpátaljai magyar oktatási rendszer teljessé tételét tekintem, hisz mára az óvodától a felsőoktatásig minden láncszeme megvan. Igaz, ez utóbbit továbbra is fejleszteni kell, hogy minél szélesebb körű, piacképes szakmai kínálatot nyújt­son a fiatalok számára. Kudarcok? Lásd az önálló tankerület kérdését, amelyet ugyancsak még a szövetség megalakulása idején vetettünk fel, de a megfelelő törvényi háttér hiányában máig sem tudtunk létrehozni. Az elképzelés megvalósításának egyetlen útját-módját jelenleg a Tisza melléki járás, mint önálló közigazgatási egység létrejötte jelenthetné, aminek keretein belül lehetőség nyílna a magyar tanintézmények módszertani, felügyeleti és irányítási összefogására.

– A KMPSZ mindvégig más érdekvédelmi szervezetekkel karöltve igyekezett, igyekszik eleget tenni feladatainak, a KMKSZ-szel együttműködési szerződést is kötött. Tudatos stratégia ez az Önök részéről?

– Az első perctől az, hisz a pedagógusszövetség eleve a kulturális szövetségből, annak oktatási bizottságából nőtt ki. Ezen túlmenően, az oktatás kemény politikai kérdés is, ami feltételezi, hogy szükségünk van egy erős szervezetre, amely támogatja a kezdeményezéseinket. Erőforrásaink szétforgácsolása sem lett volna célszerű, ezért a két szövetség megállapodása kimondja, hogy a KMPSZ a KMKSZ oktatáspolitikai-szakmai tanácsadó szervezete, így az utóbbinak nincs külön oktatási és pedagógiai szekciója, ugyanakkor politikai támogatója a pedagógusszövetségnek.

– Eredményesnek tekinti a két szervezet együttműködését?

– Egyértelműen, hisz a KMKSZ mindvégig kiállt mellettünk. Így kerülhetett sor például a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola létrehozására és bejegyzésére, ami nagyrészt a két szervezet közös munkájának köszönhető. Az 1997-es kisebbségi oktatásról rendelkező törvénykoncepció megtorpedózásában és az e célból szervezett tiltakozó aláírásgyűjtési akció megszervezésében is döntő szerepet vállalt a KMKSZ.

– Mit vár a magyar pedagógusok szervezetének soros közgyűlésétől?

– Azt gondolom, hogy a jubileumi év közgyűlése lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk az elmúlt tíz év történéseit, hogy mind a sikerekből, mind a kudarcokból levonjuk a megfelelő következtetéseket, illetve a közeli, valamint a távolabbi jövő tekintetében megfogalmazzuk feladatainkat.

– Melyek ezek konkrétan?

– Elsősorban a meglévő oktatási rendszer fenntartása, valamint az iskolák munkájának minőségi javítása. Ebből következnek azután a pedagógusok helyzetének és az oktatás körülményeinek normalizálására, javítására irányuló feladatok. Célunk, hogy a szakmailag eddig is helytálló pedagógusok megkapják azt a módszertani, szakmai segítséget, odafigyelést, ami javítja a pedagógustársadalom közérzetét és az oktatás színvonalát. Ezt szolgálná például a státustörvény oktatási vonatkozása, amelynek kidolgozásában a KMKSZ felkérésére szövetségünk is részt vett, vagy például az az elképzelés is, hogy a kárpát-medencei magyar tankönyvpiac hozzáférhetővé váljon a helyi pedagógusok számára.

-farkas-