2002. január 25.

Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.

Példabeszédek 23:17-18

Az irigység a bűneset óta ott van az ember szívében, s sokszor messzemenő következményei vannak. Irigységből emberi életeket lehet kioltani: Káin irigy és féltékeny volt Ábelre, amikor Isten Ábel áldozatát fogadta el; Józsefre irigyek voltak testvérei. Káin megöli Ábelt, Józsefet eladják.

Sokszor irigyeljük azt, ami másnak van, nekünk pedig nincs. Isten Igéje azonban figyelmeztet: „Ne irigyeld a vétkeseket!” Az irigység a test kívánságai között szerepel (Gal. 5:21). Jézust is irigységből adják halálra a farizeusok és a főpapok, mert irigylik, hogy a nép őt követi.

Tanács: Inkább az Urat féld mindennap.

Van még jövendő. Most az újév kezdetén különösen jó ezt a szívünkbe zárni. Manapság gyakran hallani: nincs jövő! Nincs jövőjük a fiataloknak, öregeknek stb. A hívő ember viszont tudja: jövője, sorsa az élő Isten kezében van, ezért vallja az egyik szép ének soraival:

Áldó hatalmak oltalmába rejtve,

Csak várjuk békén mindazt, ami jő,

Mert Isten őriz híven reggel-este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő!

Reménységed nem semmisül meg – van földi és evilági reménység is. Akinek csak a földi reménység van a birtokában, ezt a reménységet elveszíti a próbatételekben, betegágyon, koporsónál stb. A hívő embernek viszont élő reménysége van! Olyan, amelyikről ezt mondja Pál: a reménység nem szégyenít meg (Róma 5:5).

Ezzel a reménységgel járd végig az utat, amelyet az Úr számodra is kijelölt, s tedd a jövődet, az életedet ebben az évben is a soha meg nem változó Jézusnak kezébe, aki „tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz”.

Mező Miklós, zápszonyi ref. lelkipásztor