A felcser nyakába vette a falut…

Kisbégány: összefogtak az emberek

Kisbégány felcserközpontjának épületét egy évtizeden át az enyészet és lepusztultság jellemezte: a falakon málladozó vakolat, korhadt, több helyen balesetveszélyes padlózat, elavult víz- és fűtési rendszer stb. A múlt év során aztán Lazson István helyi felcser úgy döntött, hogy a községi tanács, az egyház, illetve a helyi vállalkozók és a lakosság bevonásával megpróbál változtatni az egészségügyi intézmény áldatlan állapotán.

– A felcserünk augusztusban a szó szoros értelmében nyakába vette a falut, és győzködte az embereket, hogy ki-ki lehetőségeihez mérten legyen segítségére a központ felújításában – meséli Komári Ibolya tanárnő, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke.

És láss csodát – a felcserközpontban ma már csempézett előtér, hófehér falak, egészséges padlózat fogadja a betegeket, továbbá a felújított nyílászárók, függönyözött ablakok és divatos fényforrások is tiszta, megnyugtató légkört teremtenek.

– Mi adott elég elszántságot ahhoz, hogy magára vállalja ezt a nagy feladatot? – kérdezem Lazson Istvánt.

– Lényegében két lehetőség között választhattam: vagy felmondok, és két évnyi küszködés után keresek egy „normális” munkahelyet, vagy magam teszek valamit a megfelelő munkakörülmények megteremtése érdekében. Szerencsére sokan egyetértettek velem abban, hogy az akkor már igencsak siralmas állapotban lévő rendelőnek funkciójához méltó küllemet kell kapnia. A községi tanács és a helyi vállalatok igazgatói kérésemre építőanyagokkal járultak hozzá a felújításhoz, a református egyháztagok pénzgyűjtést szerveztek, továbbá jómagam is elindultam „kérni”, aminek eredményeként mintegy hétszáz hrivnyát „adtak össze” a falu lakói. Volt olyan idős néni, aki az utcáig hozta utánam a maga kis pénzecskéjét, és erősködött, hogy mindenképpen fogadjam el...

– Kik végezték a felújítási munkákat?

– A községben élő mesteremberek, mégpedig kizárólag társadalmi munkában, hiszen munkabért nem tudtunk fizetni. Nem emlékszem ugyanakkor olyan esetre, hogy valakit kétszer kellett volna felkérni az adott munkára, vagy hogy valaki ne lett volna a helyén a megbeszélt időpontban. A nyílászárók festéséből még néhány pedagógus ismerősünk is kivette a részét... Ez nagyon jólesett, akárcsak az egész falu pozitív hozzáállása, hisz a siker főként ezen múlott.

– Mik a további tervei?

– Tavasszal a falu másik felét is bejárom – szoktam mondogatni tréfásan –, mivel a tetőszerkezet és a külső burkolat is felújításra szorul. Továbbá a belső berendezést is szeretnénk kicserélni, ugyanis minden bútordarab jócskán túllépte már a „nyugdíjkorhatárt”.

– farkas –