Berényi János: A klónozásé a jövő

A halhatatlanság álma válhat valóra

Múlt héten a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán Génsebészet és klónozás – remények és félelmek címmel tartott előadást dr. Berényi János génsebész, az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa. A neves kutatót a génsebészet és a klónozás legújabb eredményeiről, az ember klónozásával kapcsolatos kísérletekről kérdeztük.

– Milyen távlatokat nyitott és nyithat a génsebészet az emberiség számára?

– A XXI. századot nyugodtan nevezhetjük a genetika századának, hiszen az emberiség a Föld és a világűr „felfedezése” után saját génállománya felé fordul, s ezáltal feltár(hat)ja azt, gyógyíthatja saját betegségeit, jobb növény- és állatfajtákat hozhat létre. Ezzel az új biotechnológiai módszerrel a céljainkat úgy valósíthatjuk meg, hogy közben védjük a természetet is. Az új biotechnológiáknak három fő területe van. Az első ilyen terület a géntérképezés, amelynek lényege az, hogy az ember az élőlények és a saját génállományáról, génjeiről készít térképet. Ennek segítségével felfedezhetjük azokat a géneket, amelyek az örökletes betegségekért, az egyes betegségekkel szembeni fogékonyságért felelősek. Másik lépésben pedig ezeknek a betegségeknek a gyógyítására is lehetőség nyílik. A génsebészet másik területe az úgynevezett transzgénikus növények előállítása. Mióta az ember mezőgazdasággal foglalkozik, azóta igényli a bőségesebben termő, nagyobb ellenállóképességű növényeket. A transzgenetika fő eleme, hogy különböző fajok egymással való keresztezését oldja meg úgy, hogy génállományukat vagy azok egy részét egyesíti, illeszti egymásba. A transzgenetikus növényeket ma főként az USA-ban alkalmazzák. Hátrányuk, hogy az alig tízéves kutatásnak még nincs bizonyítéka arra, milyen hatást fejtenek ki az ilyen növények az emberi szervezetre. A harmadik terület a klónozás, aminek az a lényege, hogy az anyaszervezet pontos mását hozzuk létre.

– Hogyan lehet az ember esetében alkalmazni a klónozást?

– Két felhasználási terület kínálkozik. Az egyik a terápiás, amire példa lehet a szervátültetés. Ilyenkor a megfelelő donorra néha évekig kell várni, ami egy autóbalesetnél fellépő sürgős szervcsere esetében nem megoldás. De a sürgősségnél is nagyobb probléma az, hogy az emberi szervezet az idegen testet nem fogadja be. A klónozás terápiás funkciója itt jelentene igazi megoldást, hiszen a szervezetből kivett sejt alapján rövid időn belül ki lehetne nevelni a kívánt szervet, s azt a szervezet sem lökné ki magából, mivel sajátja. A másik módszer a reproduktív felhasználás. Ez már technikailag is bonyolultabb, hiszen ebben az esetben az ember saját magát klónozza, így egy genetikailag tökéletes másolatot hoz létre. Ezzel bizonyos értelemben a halhatatlanság álma válhat valóra.

– Mi a véleménye az emberi klónkísérletekről?

– Terméketlen házaspárok esetében elfogadhatónak tartom a klónozás reproduktív alkalmazását, azonban elképzelhetők olyan esetek is, amikor az emberek rossz célokra akarják fordítani a klónozást. Egyesek például a tökéletes hadsereg eszményét látják benne. Szerintem a reproduktív klónozási eljárást csak akkor lehetne engedélyezni, ha az emberiség az etikai kérdésekben elérne arra a szintre, hogy senki sem használná fel negatív célokra.

– Ön szerint hogyan és mikor lehetne alkalmazni a reproduktív klónozást az embereknél?

– Már napjainkban is folynak ilyen kísérletek. Egyes esetekben a keleti országokban a dúsgazdag emberek így próbálják megoldani az utódlást. Ezzel mitegy a saját halhatatlanságukat is biztosítják. Hamarosan el fog érkezni az az idő, amikor széleskörűen elterjed a reproduktív klónozás, ami önmagában nem nagy probléma, csak a megfelelő törvényes kereteket és az emberek megfelelő etikai hozzáállását kell biztosítani.

karmacsi