Egy tenni akaró polgármester
Nyolcvanöt százalékos győzelem után
A tiszakeresztúri községháza bejárata előtt már csak néhány árválkodó sarokvas tanúsítja, hogy kerítés is állt itt egykoron. A mögötte álló padok egy részéről az összes léc eltűnt, a többieken pedig csendben korhadoznak azok. A járdán, a lépcsőn, az épület külső és belső falain pedig jókora repedések futnak végig. Ám reméljük, az épület felújításával, illetve Tiszakeresztúr és társközsége, Karácsfalva többi problémájának a megoldásával is boldogulni fog a két falu megválasztott polgármestere, Dobsa István tiszakeresztúri KMKSZ-alapszervezeti elnök.
– 2010-től az idei helyhatósági választásokig a községi tanácsi képviselőtestület tagjaként is tevékenykedtem, majd a választások előtt nagyon sok helybeli lakos felkeresett, és arra kértek, „szálljak ringbe” a polgármesteri székért. Egy ideig mérlegeltem a dolgot, majd látva, mennyien támogatnak, belevágtam – emlékezik vissza beszélgetőtársam. – A választásokon aztán nagyon nagy fölénnyel győztem, megszereztem a szavazatok 85 százalékát, aminek igencsak örülök, hisz’ ez azt jelenti, hogy sokan állnak mögöttem, és polgármesterként szeretnék is rászolgálni a bizalomra. Építeni-szépíteni akarom a falvakat, ahogy KMKSZ-alapszervezeti elnökként is igyekeztem lépéseket tenni ez ügyben. Pályázatokat nyújtottam be, illetve kapcsolatba léptem Dunaújváros önkormányzatával, melytől ez év június 26-án négymillió forintnyi támogatást kaptunk. Ebből az összegből segítséget nyújtottunk egyházközségeinknek és az általános iskolának. Így hozzájárultunk a tiszakeresztúri művelődési ház felújításához (az épület tulajdonosa a helybeli református egyházközség), játszóteret alakítottunk ki a falunkban, illetve szociális segítséget nyújtunk a település rászorulóinak. Karácsfalván pedig útfelújításokat végeztek a támogatásból.
– Melyeket tartja a legsürgősebb elérendő céloknak?
– Felújításra és korszerűsítésre szorul a községháza, mely – emlékezetem szerint – tíz éve látott utoljára javítást. A tervbe vett munkálatok megvalósítása jelentős beruházást igényel, s forrásokat kell biztosítanunk a javítások elvégzésére. Tájékozódni fogok, számíthatok-e ukrán állami támogatásra, emellett a magyarországi pályázati lehetőségeket is figyelemmel fogom kísérni, és a Keleti Partnerség program keretein belül kapott támogatások is szóba jöhetnek. Ezenkívül figyelmet fogok fordítani sok elhanyagolt közterületünkre, melyeken tereprendezési, karbantartási munkálatokat szeretnénk elvégezni. Ilyen elhanyagolt közterület volt például a tiszakeresztúri temető. Kezdeményezésemre, civil összefogással, a közelmúltban kiirtottuk a cserjét, lekaszáltuk az aljnövényzetet, és elszállítottuk a szemetet, ami esztendők óta csak gyűlt, mert hat évig senki sem szállította el innen a hulladékot. A továbbiakban pedig el szeretném érni, hogy Tiszakeresztúr és Karácsfalva „újra felkerüljön a térképre” mint két rendezett település, ahol összetartó emberek közös munkával hajtanak végre fejlesztéseket.
– A Tiszakeresztúrhoz tartozó területen az idén újraaszfaltozták a tiszakeresztúri letérő–Salánk útvonal kétszázegynéhány méteres szakaszát, illetve gödörfeltöltésekre is sort kerítettek. Milyen további munkálatok elvégzését szeretné elérni?
– Lehetőségeimhez mérten szeretném fejleszteni Tiszakeresztúr és Karácsfalva úthálózatát. Tudom, persze, hogy ez a munka hatalmas összegeket emészt fel, és nagyon nehéz elvégezni. Társközségünk bekötőútjai rosszabb állapotban vannak, mint a mi falunk utcái, a két települést összekötő utat évekkel ezelőtt csak kavics és agyag keverékével tömték be, ezért fontos feladatnak tartom a karácsfalvai utak felújítását. Ugyancsak elő akarom segíteni a tiszakeresztúri művelődési ház felújításának a befejezését. Az egyházközség tavaly teljesen felújította a tetőszerkezetet, és újrafedte az épületet. Dunaújvárosi támogatással újravakoltuk az egész belső teret, felújítottuk az elektromos hálózatot, s folyamatban van a külső falak újravakolása. Hátravan viszont a mennyezet helyreállítása, valamint a külső nemes vakolat felvivése. De reméljük, sikerül elvégezni a munkálatokat.
– Terv született arról, hogy a Tiszakeresztúri Általános Iskolát áttelepítik a volt kolhoziroda épületébe. Hogyan áll most ez az ügy?
– A helybeli általános iskolát és az óvodát 2015-ben oktatási-nevelési központtá vonták össze, s a járási oktatási osztály tulajdonába sorolták az intézményt. Az osztály azt mondta, hogy felújítják a volt kolhozirodát, és új, tágasabb otthonba költözhet át az iskola, így pedig az óvoda birtokba veheti az oktatási-nevelési központ épületét, mely amúgy is óvodának épült. Ám az egykori kolhoziroda felújítása még nem indult be, így polgármesterként szeretném felgyorsítani a folyamatot, hogy belátható időn belül átköltöztethessük ide az általános iskolát.
– Végezetül érdekelne, milyen lépéseket tervez a munkahelyteremtés terén.
– Az új munkahelyek létrehozása fontos szerepet játszik a település gazdasági stabilitásának a megteremtésében. Átlátható önkormányzati vezetéssel el tudjuk érni, hogy a különböző cégek szívesen ruházzanak be itt. Megjegyezném: községünkben működik Kárpátalja egyik legnagyobb zöldségkonzervgyártó vállalata, a Tiszakeresztúri Green Ray Kft., ahol korábban – a termelési idényben – 120 munkás dolgozott, akik mintegy fele tiszakeresztúri és karácsfalvai lakos. Az üzem jelenleg, sajnos, nem termel, de bízom benne, hogy a jövő évben, a zöldségtermesztési idényben már újra termelni fog a cég.
Reméljük, megvalósulnak a falufejlesztési tervek.
Lajos Mihály
