Az álmokért érdemes küzdeni!

X-Faktor: Interjú Demes Tamással

Tavaly az RTL Klubon közvetített zenei tehetségkutató verseny, az X-Faktor kezdetekor számos kárpátaljai tévénéző is a képernyők elé ült, mivel az énekesek között ezúttal egy kárpátaljai tehetség, a tiszasalamoni Demes Tamás is feltűnt, aki a zsűri előtt számos esetben bizonyította énektudását, egyben azt is, hogy megvan benne az a plusz, melyet úgy neveznek, hogy „X-faktor”. Demes Tamás ugyan bejutott a döntőbe, de hamarosan, az egyik párbaj után kénytelen volt távozni onnan, s eltűnt a média „kereszttüzéből”. A fiatalember a közelmúltban fellépett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola – melynek biológia szakos diákja – öregdiák-találkozóján, ahol a szünetben beszélgettünk vele.

– Mit tudhatunk arról a bizonyos párbajról?

– A nézők sms-ei alapján, sajnos, én voltam az egyik, aki a legkevesebb szavazatot kapta, így párbajozni kényszerültem. Érdekes helyzet alakult ki, ugyanis „ellenfelem” Lil C volt, mentoromnak, Keresztes Ildikónak a másik pártfogoltja. Ilyen párbaj, amikor egy mentor mindkét pártfogoltjának egyszerre kellett megküzdenie, még az amerikai és brit X-Faktorban sem fordult elő soha. A feladat szerint szerelmes dalokat kellett énekelnünk. Én Alicia Keystől a Falling című slágert adtam elő, Lil C pedig Michael Jacksontól a Men in the mirror c. dalt.

Miután a zsűritagok közül Nagy Feró és Malek Miklós ellenem, Geszti Péter pedig mellettem döntött, a továbbjutás kérdését Keresztes Ildikónak kellett eldöntenie. Tudom, nem volt könnyű helyzetben, hiszen mindenképpen szavaznia kellett valamelyikünkre. Végül döntött: nekem kellett távoznom.

– Hogy érzed: jogos volt a döntés?

– Részben igen. Meg kell mondanom, azon a héten elég mély hullámvölgybe kerültem. Tökéletes fellépés egy énekesnél pedig csak pozitív közérzettel érhető el. Ez volt az oka annak, hogy a show-ban énekelt dallal, a Hamu és gyémánttal nem az elvárt teljesítményt nyújtottam, ami a nézők szavazataiban is megmutatkozott. A párbaj során előadott dalommal viszont igen elégedett voltam, úgy érzem, az egyik legjobb formámat nyújtottam. Mint kiderült, ez mégsem volt elég a győzelemhez. Akkor nagyon bántott a dolog, de hamarosan megbékéltem a helyzettel, és mivel úgy éreztem, hogy az utolsó dalom az egyik legjobb volt, végül is emelt fővel, büszkén fejezhettem be a versenyt. Megpróbáltam a továbbiakban pozitívan szemlélni a dolgokat. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak és barátomnak, Baricz Gergőnek, az X-Faktor másik versenyzőjének, akivel közös szobában laktunk. Nagyon sokat segített feldolgozni a történteket. A mentorommal, Keresztes Ildikóval továbbra is nagyon jó a kapcsolatom, rendszeresen kommunikálunk egymással, megpróbál segíteni nekem.

– Hogyan teltek a kiesés utáni napok, hetek?

– Továbbra is az X-Faktor-házban laktam. Az első napokban nagyon nehéz volt megszokni az addig megszokott ritmus hiányát, azt, hogy nincsenek próbák. Kissé üresnek éreztem a napjaimat. Azonban barátom, a már említett Baricz Gergő még versenyben volt, és ahogyan ő korábban engem, most én támogattam őt, dalok és előadásmódok kérdésében adva tanácsokat neki. Volt még néhány más kötelezettségem is, pl. interjúk, sajtótájékoztatók, melyek miatt szintén a fővárosban maradtam.

– Találtál elfoglaltságot?

– Igen. Jelenleg Gergővel egy fővárosi albérletben lakunk, igyekszünk megtalálni az életcélunkat. Néha akad egy-egy fellépés, melyeknek örömmel teszek eleget, mint pl. most a beregszászi magyar főiskola öregdiák-találkozóján. A napokban egy jótékonysági célú fellépésem lesz, május 1-jén pedig Százhalombattán lépek fel. A közelmúlt számomra egyik legfontosabb eseménye az, hogy sikerült befejezni az első dalomat, ami a későbbiekben meg fog jelenni: már megtörtént az albumfotózás is.

– A kárpátaljai lányokat valószínűleg élénken foglalkoztatja a kérdés: van-e barátnőd?

– Nem, még nincs, facér vagyok. Nem titkolom: a tv-s szereplésem óta számtalan lány ír és telefonál is nekem. Én viszont nem szeretném, ha olyan kapcsolatom alakulna ki, melyben egy lány pusztán az x-faktoros szereplésem miatt jár velem. Én az őszinte kapcsolat és az őszinte érzelmek híve vagyok. Tehát továbbra is várom a párom. Remélem, megtalálom az igazit, mert úgy érzem, nagyon magányos vagyok ezen a téren, és szükségem lenne egy szerető és őszinte barátnőre.

– Folytatod-e tanulmányaidat a Rákóczi-főiskolán?

– Igen, mindenképpen. Szep­temberben újra visszaülök az „iskolapadba”. Már mind a tanulás, mind az itteni barátaim, évfolyamtársaim nagyon hiányoznak. Most leszek harmadéves, és feltétlenül célom a diploma megszerzése.

– Végezetül még egy utolsó kérdés: tanárként vagy énekesként szeretnél karriert csinálni?

– Mindkét pálya nagyon vonz, majd meglátjuk, milyen lehetőségek adódnak. Az is lehet, hogy mindkét utat járni fogom. De ezt majd az idő eldönti. Az X-Faktornak mindenképpen sokat köszönhetek: azzal, hogy itt megmutatkozhattam, bizonyíthattam a kárpátaljai magyaroknak azt, hogy érdemes álmodniuk, és az álmaikért érdemes küzdeniük.

Fischer Zsolt