2012. január 6.

Új ég, új föld...

Mert új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. I. Pét. 3:13.

Az Úrnak 2012. esztendeje a régi ég és a régi föld időszámlálásában érkezett el hozzánk, és mint minden új esztendő elején, hittel, bizakodással, reménységgel tekintünk a jövő felé. Ez az esztendő is legyen mindnyájunk számára ,,az Úrnak kedves esztendeje”, amelyben a kegyelem velünk jár. És Isten tanítson bennünket ,,úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”. Csak a tőle kapott, felülről való bölcsesség által érthetjük meg, hogy a régieknek el kell múlni, és mindennek újjá kell lenni, és hogy mi, mikor és hogyan valósul meg, azt bízzuk Istenre, aki ,,kezdetben teremté az eget és a földet”, hatalmas arra, hogy mindent újjá tegyen. ,,Ma egy lerontott, megsemmisítésre ítélt természetben él egy veszélyeztetett emberiség, egy mellőzötten hatástalan, elvilágiasodott egyházzal, egy számára értelmetlenné váló világmindenség rendjében” – fogalmaz korunk egyik legprófétikusabb lelkületű igehirdetője. Isten mégis elibénk tárja végső célja megvalósulását, amely nem katasztrofális világpusztulást, hanem a világmindenség megdicsőülését jelenti.

1. Megdicsőíti az embert, és ebben a folyamatban egyenként és együtt, népnemzetként és emberiségként Istennek szenteljük magunkat a teremtettség jegyében. Szent nemzetként, megtartásra való népként Isten népévé leszünk. Az „új ég” látható, megtestesült világa az ,,új föld” nélkül nem jön el. Mint ahogy az új föld sem valósult meg az ateista kommunizmusban, mert új ég nélkül gondolták megalkotni.

2. Megdicsőíti az egyházat is – dicsőséges közösség lesz, mely nem magát, hanem Istenét dicsőíti és magasztalja. Magába foglalja a Bárány Jézus vérében megtisztult, megváltott és megdicsőített embert, azt a szent élő közösséget, amely ,,sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, de szent megújulásért és békéért eped, míg látomása egykor dicsőn beteljesül, s a győzelmes egyház Urával egyesül.” Pokoli mélységből, szenvedés honából „minden bűntől tisztán, szabadon fogad magába az égi hon.”

3. Megdicsőíti a természetet is, melyben az Éden új kertjének gazdagon áradó képe valósul meg. Milton, a nagy angol író mondja: a bűneset óta férges lett az alma is. E bűn által megrontott régi égi-földi világot úgy eltakarítja, hogy a régiek meg sem említtetnek. A megdicsőített természetben az élet fájáról kapható üde leheletű gyümölcsök örök életerőket nyújtanak. Az új ég és új föld mennyei Jeruzsálem központú újjáteremtésével a világmindenséget teszi újjá, és abban igazság is fog lakozni. A természetfeletti természetesség természete lesz ez. Mindez Isten kegyelme egyes-egyedül, ahol Ő lesz minden mindenekben.

Józan Lajos huszti lelkipásztor