Vasárnapi üzenet: 2018. március 25.

„Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!« Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. »Ki ez?« – kérdezgették. »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből« – felelte a nép.” (Mt 21, 9–11)

Ahányszor újra olvasom a Szentírás virágvasárnapi beszámolóját, annyiszor erősödik meg bennem az a felismerés, hogy a Jeruzsálembe való bevonulás eseményei mintegy párhuzamos és egymástól eltérő értelmezést nyernek Jézus Krisztusnál és az őt kísérő tömegnél. A Megváltót követő tömeg annak ellenére, hogy ő többször is előrevetítette a szenvedéseit és kereszthalálát, mindent megtesz azért, hogy ez a bevonulás a lehető legdicsőbb, legünnepélyesebb legyen. Leterítik elé a ruháikat, pálmafaágakat lengetnek, azt kiabálják, hogy „Hozsanna a magasságban. Áldott, ki az Úr nevében jön!” Mintha nem akarnák észrevenni, hogy Krisztus egy szamárcsikón ül. Nincs nála kard. Nincs mögötte erős hadsereg, és nem akar hatalmat gyakorolni felettük. Ők csak azt remélik, amit majd a feltámadás után az emmauszi tanítványok is megfogalmaztak, hogy ő majd helyreállítja Izrael országát.

Ezzel szemben Jézus csendesen és szelíden vonul be Jeruzsálembe. Az egyetlen elfogadható dicsőség számára a kereszt, amelynek a hordozását még a Jeruzsálembe való bevonulása előtt megjövendölte. Nem akar úgy bevonulni, mint a történelem más nagy hatalmú urai. Nem akarja megmutatni a hatalmát. Nem akar „olcsó” tanítással híveket toborozni. A nagyságát és a dicsőségét nem virágvasárnap akarja megmutatni, hanem a kereszten és a feltámadáskor.

Vajon a mi virágvasárnapunk milyen? Olyan, mint ahogyan a tanítványok elképzelésében élt, vagy olyan, amilyet Krisztus valósított meg? A tömeghez hasonlóan mi is dicsőségesen vonultatnánk be Jézust az életünkbe. Aki majd megoldja problémáinkat. Aki méltó büntetést ad azoknak, akik megbántottak minket. Aki megszünteti körülöttünk a fájdalmat és az igazságtalanságot.

Az Üdvözítő viszont más dicsőséget ad. A sérelmeket megbocsájtja, a bántalmazásokat eltűri. Szolgálatban és alázatban első akar lenni. A fontos ügyért hajlandó áldozatot hozni. Nem akar uralkodni, hiszen a tanítványait barátainak hívja.

Ilyen a virágvasárnap. A szelíd és csendes, szolgálat- és áldozatkész élet ünnepe.

Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap