„Jogunk van az emlékezéshez”
1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon-palotában írták alá a trianoni békediktátumot. Az igazságtalan diktátum a magyar nemzet történetének máig legnagyobb tragédiája. 2010-ben a Magyar Országgyűlés nagy többséggel a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, az ezt kimondó törvény napra pontosan 90 évvel a diktátum aláírása után lépett hatályba. Az esemény 98. évfordulóján a nagypaládi református templomban emlékezett a KMKSZ helyi alapszervezete a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskolával és a helyi református egyházközséggel közösen.
Az ünnepség kezdetén Seres János, a Tiszapéterfalvai Református Líceum lelkész-igazgatója hirdette Isten igéjét.
Nemzeti összetartozásunk napján Sőtér Géza, a Móricz Zsigmond-középiskola igazgatója, a Nagyszőlősi Járási Tanács képviselője kijelentette: „Ma emlékezni jöttünk össze ide, az Isten házába. Soha nem feledjük el azt a gaztettet, amit nemzetünk ellen követtek el a győztesek. De nemcsak emlékezünk, hanem hálát adunk a magyarok istenének, hogy van magyar oktatás, és magyarul imádkozunk, magyarul zeng az ének a templomainkban. Hálát adunk azért, mert mindezidáig megtartott bennünket…”
A rendezvény meghívott vendégeit és a templom közönségét Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, kérve a jelenlévőket: „Emlékezzünk méltósággal a nemzetünket sújtó gyásznap évfordulóján. Éljünk bárhol a nagyvilágban, mindig a nemzeti összefogás napja legyen a magyar szívekben e nap, mert mindannyian összetartozunk.”
A Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola diákjai dalban, versben és prózában idézték fel mindazt, amit népünk számára Trianon jelent. A megható műsort Sőtér Géza iskolaigazgató és Seres Renáta, az iskola ének-zene tanára állította össze.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Az, hogy a magyarság ma emelt fővel ünnepelheti összetartozását, hogy a Kárpát-medencében mindenhol megmaradt a magyar nyelv, a magyar kultúra, és hogy történelmi egyházaink és a magyar tannyelvű iskolahálózat ma is védőbástyái a közösségnek, ez elsősorban az itt élő nemzeti közösségünk érdeme, az ő kitartásának, áldozatvállalásának köszönhető.”
Loppert Balázs ungvári magyar konzul emlékeztetett arra, hogy a nagypaládi megemlékezés azt bizonyítja, hogy őseink jól végezték dolgukat. A jelenlévőket arra kérte, hogy magyar büszkeségüket és nemzettudatukat adják tovább a fiatal generációk számára.
Jurij Szviscso, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal Oktatási és Sportosztályának vezetője elmondta: minden nemzet önazonosság-tudatának alapját az anyanyelv és az ősi tradíciók megőrzése képezi, és a magyarság ebben példamutató.
Az ünnepi megemlékezés végén Illés Katalin kijelentette: „Magyarságunkat meg kell tartanunk, harcolnunk kell érte, és ebben Magyarország és annak mostani kormánya segítségünkre van. A magyarságot nem lehet iskolában megtanulni, ez szívből jön, olyan, mint a szerető családi kapcsolatok, ápolni kell, babusgatni, mert ha nem tesszük, elfogy a magyar szó. Ott kell maradnunk, ahol feladatot adott nekünk Isten.” Majd végezetül az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albertet idézte, aki a következőket mondta, amikor ismertették vele a trianoni békediktátum részleteit: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Zárszavában Sőtér Géza iskolaigazgató, járási képviselő megjegyezte: „Egyesek szerint gyásznapot nem kell ünnepelni. Felmerül a kérdés, akkor miért idézzük mégis Trianont? Mert fontos része történelmünknek, mert jogunk van az emlékezéshez, sőt kötelességünk is. Trianon ugyanolyan gyásznap, mint a muhi vagy a mohácsi vereség, Nagymajtény, Világos, Doberdó, a Don-kanyar, vagy talán több annál, hiszen következményei ma is érződnek, legfájdalmasabban Magyarország határain túl, a kisebbségben élő magyarok számára, ahol a saját anyanyelv használata is lassan bűnnek számít, korlátok közé akarják szorítani.
A mai nap a megbékélés, a nemzeti összetartozás napja is. Ezért ítéljünk el minden olyan megnyilvánulást, amely alkalmas szélsőséges érzelmek szítására, sérti más népek önérzetét, nem számol a jelen adottságaival és a jövő következményeivel. Valósuljon meg az itt élő egymásra utalt népek, nemzetek között a szabad együttműködés, a békés egymás mellett élés, a barátság, a jóakarat, a jogok teljes körű biztosítása” – foglalta össze gondolatait Sőtér Géza.
Badó Zsolt