További megemlékezések a málenkij robot áldozatairól

Az elmúlt héten több kárpátaljai magyar közösség is méltatta a málenkij robotra elhurcoltak emlékét. Összeállításunkban rövid tudósításokat, olvasói leveleket olvashatnak a megemlékezésekkel kapcsolatban.

A sztálini terror áldozatairól emlékeztek meg Szürtében november 28-án a község református templomának kertjében elhelyezett emlékműnél. A vasárnapi istentiszteletet követő megemlékezésen Braun Éva, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ)Szürtei Alapszervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében felidézte a szomorú történéseket.

„Értelmetlen, szomorú, családokat tönkre tevő, emberéleteket követelő, megbocsáthatatlan és elfeledhetetlen eseményekre gondolunk vissza ezekben a napokban” – jegyezte meg Ónody Rita Éva ungvári magyar konzul, reflektálva a II. világháború vége előtti történésre. „Azzal, hogy évről évre megemlékezünk az elhurcoltakról, hiszem, hogy a magyarság egészét érintő sebeket védőréteggel fedjük be” – mondta a konzul asszony.

A beszédeket követően Katkó Dávid az ismeretlen szerző tollából származó Lágerballada című verset adta elő, majd Kótyuk Zsolt helyi református lelkész mondott imát.

Tégláson is megemlékeztek a sztálini önkény ártatlanul elhurcolt áldozatairól november 28-án. A helyiek a község temetőkertjében elhelyezett emlékműnél gyűltek össze. Az egybegyűlteket Pálfi-Kovács Erika, a megemlékezést szervező KMKSZ Téglási Alapszervezetének elnöke üdvözölte. „Hetvenhét év távlatából sem szabad elfelejtenünk azokat a férfiakat, családapákat, testvéreket, akik életüket adták a hazájukért, magyarságukért” – emelte ki beszédében Pálfi-Kovács Erika. 

Loppert Balázs ungvári magyar konzul emlékeztetett arra, hogy a szovjetek a II. világháború végéhez közeledve, 1944 őszén a magyar és német nemzetiségű férfiak mellett nőket is elhurcoltak.

Beszédében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke felidézte a múlt történéseit, az 1940–1950-es évekbeli szovjethatalomnak a kárpátaljai magyarságot sújtott kegyetlenségét. „Azért gyűltünk ma össze, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, mert ez a történelmi távlat még karnyújtásnyira van csupán, ahogy Ceaușescu és Tito diktatúrája is. Hisz itt, a Kárpát-medencében mi, magyarok, mindenütt kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, elveszítve anyaországunkat, nemzeti egységünket” – idézte fel.

Ezután Kerekes Ariana felolvasta Kacsó Sándor Advent a lágerben című versét, majd Szkoropadszky Péter görögkatolikus parochus és Thurzó Péter római katolikus plébános imádkozott az elhurcoltak lelki üdvéért. Ezután a Dominus kórus szolgálatában hallhatták az Ima Kárpátaljáért, ima a nemzetért című éneket, végül a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a korábban meggyújtott mécsesek fölé.

Tiszaágteleken istentisztelettel kezdődött a megemlékezés a református templomban, ahol Bernát Tamás református lelkész hirdette Isten szent igéjét. Ezt követően az tiszaágtelekiek a templom előtt található első világháborús emlékmű elé vonultak, ahol elénekelték a Szózatot. A megemlékezést Jávorszky Beáta helyi alapszervezeti elnök nyitotta meg, részt vett továbbá dr. Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul, illetve Nagy Ferenc nagydobronyi kistérségi polgármester.

Jávorszky Beáta beszédében elmondta, hogy a magyar nemzet XX. századi kálváriája azzal kezdődött, hogy 1914-ben kitört az első világháború, amely Tiszaágtelektől 25 emberéletet követelt.

Bernát Tamás Isten igéjén keresztül szólt az egybegyűltekhez: „Az emlékezés nem csupán egy lehetőség, hanem kötelesség. Azért kötelesség, mert mi a megemlékezésünkben nem a pusztító hatalmaknak és erőknek nagyságát, diadalát, győzelmét méltatjuk, hanem az Isten irántunk való hűségét és szeretetét, aki minden ördögi szándék ellenére hűséges népéhez, nemzetéhez és megtart bennünket.”

Ezt követően a megemlékezők koszorúkat helyeztek el a háborúban elesettek emlékhelyénél, majd átvonultak a temetőkertbe, ahol a málenkij robotra elhurcoltakról emlékeztek meg.

Dr. Cseh Áron tisztelettel köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozta, hogy Kárpátaljáról 30 ezer férfit hurcoltak el annak érdekében, hogy Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolása zökkenőmentesen történjen. Etnikai tisztogatás céljából pedig az 1938 és 1941 között visszacsatolt területekről 80–90 ezer magyar embert hurcoltak el.

Nagy Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy korunkban is sok esetben megkérdőjelezik hovatartozásunkat, át akarják írni történelmünket. „Ezt egyféleképpen tudjuk megakadályozni, ha összetartunk – ezáltal összetartozunk –, és emlékezünk nagyszüleinkre, az emlékezetet pedig továbbadjuk gyermekeinknek” – fogalmazott.

A megemlékezés végén, a koszorúzást követően, elénekelték a nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.

Kisdobronyban az istentiszteletet követően a „régi” temetőkertben gyűltek össze az emberek az első és második világháborúban elesettek, valamint a sztálini terror áldozatainak emlékművénél, hogy méltóképpen megemlékezzenek arról a 69 férfiról, akik a málenkij robot poklába lelték halálukat, és soha nem látták többé szülőföldjüket.

A megemlékezést református egyházi énekkel kezdték, majd a kisdobronyi fiatalok felolvasták az 1944-es események visszaemlékezéseit, illetve vereseket szavaltak, melyek közül az egyiket, az akkor 18 éves Gál Sándor András írt a fehéroroszországi orsai fogolytáborban Hó szállong Orsa felett címmel.

Szigeti-Séra Natália helyi alapszervezeti elnök beszédében így fogalmazott: „A kárpátaljai magyarság nagy veszteségeket szenvedett, de szovjet idők terrorja nem törte meg a közösségeket, talpra állt a kárpátaljai magyarság. Nekünk az a feladatunk, hogy megemlékezzünk gyalázatos halukról, átadva azt a felnövekvő generációnak, hogy továbbra is legyen magyar szó és imádság Kárpátalján.”

A megemlékezés a Himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult.

November 29-én az ungvári járási Ráton is megemlékezést tartottak a KMKSZ, a helyi iskola és a történelmi egyházak közös szervezésében az 1944-ben málenkij robotra elhurcoltak ráti áldozatairól. „Egy fájó eseményre emlékezünk, amely elrabolt községünkből jónéhány apát, fiút, testvért. Közülük 11-en soha nem tértek vissza szeretteikhez” – mondta Ferenc Diana, a KMKSZ helyi alapszervezeti titkára, magyartanár miközben felsorolta a tizenegy nevet, s a gyerekek egy-egy mécsest helyeztek el az emlékmű talapzatán. Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében Albertné Simon Edina konzul szólt a megjelentekhez. Szimkovics Tibor református lelkipásztor Jeremiás próféta könyvéből olvasott igét, utalva arra, hogy Jeremiás próféta életének és szolgálatának középpontjában mindig a fogságba vitel lehetősége volt.

A koszorúzást követően az iskola tanulóinak előadásában zenés-verses összeállítást hallhattunk, amely még meghittebbé tette az advent első vasárnapján tartott megemlékezést Ráton.

November utolsó, s egyben advent első vasárnapján Salánkon, a Rákóczi-emlékparkban álló 1944-es emlékműnél is fejet hajtottak a leszármazottak a Szovjetunió egyik legsúlyosabb háborús bűncselekménye, a málenkij robot helyi áldozatai előtt.

A Himnusz eléneklését követően Kalanics Éva, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd kifejtette, az áldozatok feleségei, sőt jórészt már a gyermekeik sincsenek közöttünk, nekünk, a leszármazottaknak kell megemlékeznünk róluk.

Dr. Kész Barnabás, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, történész, néprajzkutató kitért rá, hogy a szovjet megszálló hatóságok nemcsak a katonaköteles korú magyar férfiakat, hanem a katonaköteles korú kárpátaljai német férfiakat, illetve a munkaképes korú német nőket is elhurcolták. A becslések szerint 30-40 ezer főt deportáltak.

Balogh Attila salánki református lelkész A teremtés könyvéből vett bibliai ige alapján szólt az egybegyűltekhez, mely igében Isten ígéretet tett a kísértő által bűnbe vitt első emberpárnak arra, hogy eljön az a személy, aki majd a kígyó, az ős gonosz fejére tapos.

A megemlékezés keretében salánki fiatalok mutatták be az egykori történelmi eseményhez illő költeményekből és lágerversekből összeállított műsorukat. A rendezvény végén sor került az emlékmű megkoszorúzására, majd a Szózat eléneklése zárta a megemlékezést.

Barta Ferenc, a KMKSZ Beregsomi Alapszervezetének elnöke nyitotta meg a november 26-ai megemlékezést Beregsomban. Kiemelte annak fontosságát, hogy a fiatalabb generáció is ismerje őseinek múltját, hiszen ők építik a jövőt.

Jakab Attila, a Beregsomi Református Gyülekezet lelkipásztora hangsúlyozta: „Az emlékezés és tiszteletadás mellett fontos, hogy tudjunk hálás szívvel tekinteni mindazokra az áldásokra, amelyeket Istentől kapunk, és amelyeket az elhurcolt áldozatok talán soha nem élhettek át újra.”

A történelmi eseményeket Nagy Nikoletta elevenítette fel, majd Popovics Erika és Popovics Nikoletta verses összeállítását hallhatták a jelenlévők. Ezt követően elhangzottak az áldozatok nevei. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult.

Tiszacsomán november 21-én emlékeztek meg a sztálini lágerekbe elhurcoltakról. Az emlékező gyülekezet a szent liturgiát követően vonult a görögkatolikus templom falán elhelyezett emléktáblához. Elsőként Kovács Szvitlana, Tiszacsoma elöljárója mondott beszédet, majd Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke emelkedett szólásra. Rácz János elmondta, hogy Tiszacsomáról 130 embert hívtak „háromnapos” munkára. Ezek az emberek úgy gondolták, hogy eleget téve a parancsnak, rövid időn belül újra családjuk körében lehetnek. Hosszú, nyomorúságos évek következtek, s 46 ember sosem térhetett haza. Fontos tehát megemlékeznünk egykori honfitársainkról, akik magyarságukat és hitüket nem tagadták meg. Végezetül Demkó Ferenc görögkatolikus esperes-plébános mondott imát a lágerekbe elhurcoltakért. Beca Vivien szavalata után a megemlékezés a Szózat eléneklésével végződött.

Macsolán Kocsis Gyöngyi, a KMKSZ alapszervezeti elnöke, valamint Biriki Erzsébet, az UMDSZ alapszervezeti elnöke mondott beszédet, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit. Egy rövid imát, néhány éneket követően az eseményt a Himnusz eléneklésével zárták.

A kisbégá­nyiak is megemlékeztek a sztálinizmus áldozatairól.   „Nem feledjük az igaz történelmet még 77 év után sem. Brutálisan megfosztották életüktől 1944-ben az ifjúságot, mert magyarnak vallották magukat. Árvák és szomorú szülők maradtak utánuk. Minden tisztelet a hősöknek!” – mondta Komáromi Ibolya alapszervezeti elnök az istentisztelettel egybekötött megemlékezésen.

Haláboron Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke szólalt fel először a megemlékezések, majd Dénes Zsukovszky Elemér helyi református lelkész osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Felszólalt továbbá Tóth Győző, a KárpátHáz civil szervezet ügyvezetője. Strom Bence Balogh Sándor Ezer fogoly imája 1944-ben című költeményét szavalta, Bózsár Zoltántól pedig egy lágerballadát hallhattak. Az istentisztelet után az emlékező gyülekezet a temetőkertbe vonult, hogy elhelyezzék virágaikat, gyertyákat gyújtsanak. 

Jánosiban ökumenikus megemlékezésre került sor a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél. Az összejövetelen részt vettek a történelmi egyházak  Jánosiban és Balazséron szolgálatot végző képviselői, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak előtt. Az emlékmű erre az alkalomra egy új táblával bővült, amelyre felkerültek az eddig lemaradt nevek. Az új táblát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával a KMKSZ Jánosi Alapszervezete készíttette el.

A 77 évvel ezelőtt ártatlanul meghurcolt magyar áldozatokra és a II. világháború harcterein elesett hősökre emlékeztek a kígyósiak a KMKSZ helyi alapszervezete és a református egyházközség presbitériuma közös szervezésében. A református templomban tartott istentisztelet után a gyülekezet a temetőkertben álló emlékmű előtt a 90. zsoltár eléneklésével adózott emléküknek. Vass Ottó, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökségi tagja, a református gyülekezet presbitere felelevenítette az 1944. novemberi eseményeket.

Iván Gusztáv kígyósi református lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy a múltat ismerni kell, abból erőt kell meríteni a jelenben és a jövőben. Ehhez mindenkor erőt nyújt számunkra az ige, a hit és a hűség nemzetünkhöz.

A kígyósi református gyülekezet énekkara alkalomhoz illő énekekkel szolgált. A megemlékezés a Szózat eléneklésével és koszorúzással ért véget.

Beregardó közössége is megemlékezett a sztálini lágerekbe elhurcolt áldozatokról a helyi temetőben elhelyezett emlékműnél. Dr. Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke beszédében felelevenítette a 77 éve történt eseményeket. „Egy olyan politikai döntés következményeire emlékezünk, amelyet nyugodtan nevezhetünk népirtásnak, hisz megfosztottak egy nemzetet méltóságától. […] Ezek az események példaként kell, hogy álljanak előttünk. Erőt kell merítenünk őseink helytállásából és bölcsességéből, s megőrizni közösségünket, nyelvünket, kultúránkat és hitünket, ahogy azt ők is tették az embertelen körülmények között is” – mondta dr. Molnár D. István.

Molnár János atya, római katolikus plébános kihangsúlyozta, hogy emlékezésünket nem a bosszú és a harag hatja át, hanem az Istenbe vetett bizalom és az örök élet felőli reménység érzése.

Balázs Antal református lelkész imádkozott vigasztalódásért, magyar népünk megmaradásáért itt, Kárpátalján.

Az egybegyűltek közösen elénekelték a Be régen vérezel, szegény magyar című dicséretet. A megemlékezés koszorúzással zárult.

A KMKSZ nagymuzsalyi megemlékezésén felszólalt Jakab Erika, a helyi alapszervezet elnöke, Baksa Zsolt református lelkész, Szegedi Erika iskolaigazgató, Orbán Dániel Ödön főiskolai hallgató. A megemlékezést a Nagymuzsalyi Hunyadi János Líceum tanulói tették még meghittebbé.

Guton a KMKSZ helyi alapszervezetének szervezésében emlékeztek az áldozatokra. A megemlékezés istentisztelettel kezdődött. Nagy Szabolcs református lelkész elmondta: „Fájó, hogy annyi ártatlan ember halt meg a Gulágon. Megdöbbentő dolog, hogy voltak olyan istentelen emberek, akik elkövették ezt a szörnyűséget. Ezért nagyon fontos, hogy mi, Isten emberei, gyermekei legyünk, hogy ne ismétlődhessen meg ez a szörnyűség.”

A KMKSZ Guti Alapszervezetének elnöke, Pocsai Eleonóra nyitotta meg a megemlékezést.  Ezt követően a Guti Gimnázium 9. osztályos tanulói adták elő színvonalas műsorukat, melyet Deák Orsolya éneke foglalt keretbe. Az eseményen részt vett a KMKSZ BKSZ elnöke, Sin József is, aki beszédében kiemelte, hogy nagyon fontos a megemlékezés, hisz a múlt ismerete és tanulsága nélkül nem lehet jövőt építeni. Az emlékezés pedig az ismétlődés ellenszere. „Azért emlékezünk, hogy ezek a szörnyű dolgok ne ismétlődjenek meg még egyszer.”

A rendezvény a Himnusz eléneklésével és az áldozatok emlékére felállított emlékmű megkoszorúzásával ért véget.

rv, csa, lm, dp