Különös régészeti leletek nyomában

A korai civilizációk nem egy emlékét ún. történelemből kizökkent tárgynak is nevezik, ami azt jelenti – vagy talán azt jelentheti –, hogy készítőik messze meghaladták saját koruk tudásszintjét. Kutatásuk során felmerült, hogy egyesek repülőgépmodellek voltak. Ősi vésetek pedig mintha repülőt és egyéb fejlett gépjárműveket ábrázolnának. Vizsgáljuk hát meg e különös leleteket!

A repülőgépekre emlékeztető tárgyak kapcsán – stílszerűen fogalmazva – szálljunk vissza gondolatban a Kolumbusz előtti Amerikába, konkrétan Kolumbia területére, ahol a Kr. e. VI. és a Kr. u. X. század között létezett a fejlett aranyművességéről is ismert quimbaja civilizáció. Megannyi kis méretű, madarat, repülőhalat és rovart formázó alkotásuk a Bogotái Arany Múzeumban tekinthető meg, ám nem egy lelet évtizedek óta viták tárgyát képezi, leginkább az az állatfigura(?), mely szabályos deltaszárnyakkal rendelkezik, farokrészén pedig mintha egy repülőgép vízszintes vezérsíkjait és a rájuk merőlegesen elhelyezkedő, egyenlő szárnyú háromszöget formázó függőleges vezérsíkját ábrázolták volna. A mintegy öt centiméter hosszú, egykor aranyláncon függő, ékszerként használt tárgyra elsőként Ivan Sanderson Amerikába áttelepült brit zoológus figyelt fel, és dr. Arthur Poysleevel, a New York-i Repüléstani Intézet munkatársával együtt arra a következtetésre jutottak, hogy nem hasonlít sem madárra, sem rovarra, sem repülőhalra; inkább egy repülőgépre emlékeztet. Arthur Young amerikai feltaláló, helikopterfejlesztő szerint pedig a szárnyak túlságosan hátul fekszenek, nem esnek egybe egy repülő állat tömegközéppontjával, elhelyezkedésük akkor tekinthető repüléstanilag helyesnek, ha a lelet egy lökhajtásos, farokmotoros repülőgépet ábrázol. Emellett Jack A. Ullrich berepülőpilóta is annak a véleményének adott hangot, miszerint a törzs alakja, a megfelelő helyeken való elkeskenyedése, valamint a tökéletesen egyenes vonalakból álló deltaszárnya és függőleges vezérsíkja egy lökhajtásos, a hangsebességnél gyorsabb repülésre is képes repülőt idéz. Ráadásul a Chicagói Field Természettörténeti Múzeumban, a Washingtoni Smith Természettörténeti Múzeumban és a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban további tizenhárom, az ismertetettel megegyező kiképzésű, Peruból, Venezuelából, valamint Costa Ricából származó, jóval több, mint ezeréves lelet tekinthető meg. Három német amatőr kutató – Algund Eelboom, Peter Belting és Conrad Lübbers – pedig elkészítette, majd villanymotorral és propellerrel szerelte fel a kolumbiai repülőgép(?) méretarányos modelljét, mely szépen repült is.

De miként ábrázolhattak repülőgépeket a Kolumbusz előtti Amerika indiánjai? A paleoasztronautika elméletének képviselői szerint Földünket a régmúltban idegen – köztük emberszerű – űrhajósok látogatták meg, az említett ékszerek készítői pedig az utóbbiak repülőgépei alapján alkották meg az aranytárgyakat. De miért tanították volna meg az idegen asztronauták a náluk sokkal primitívebb embereket a repüléstan ismereteire, melyeknek azok semmi hasznát sem vehették? Ugyanakkor a quimbaják ötvösművészetére nagy fokú stilizáltság volt jellemző, így lehet, hogy mégiscsak repülőhalat ábrázol a tárgy, a fent említett országokból származó többi hasonló lelet pedig quimbaja kulturális hatásra utal. Ám akkor miért rendelkeznek az említett repüléstani tulajdonságokkal?

Most pedig szálljunk át az Óvilágba, konkrétan Egyiptomba, és ismerkedjünk meg a hasonló kérdéseket felvető szakkarai madárral. A fából készült kicsiny tárgyat 1898-ban találták meg Pa-di-Imen hivatalnok Kr. e. 200 körül kialakított szakkarai sírkamrája feltárásakor. A lelet a Kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumába került, ahol a fiatalkorában repülőgép-modellezéssel foglalkozó dr. Messiha Khalil régész, az egyiptomi ősrégiségek tudósa felfigyelt arra, hogy a madárszobrocska inkább hasonlít repülőgépre, mint madárra. Egyenes szárnya a légmozgástan szabályai szerint van kiképezve, keskenyedő törzse függőleges vezérsíkban végződik, s láthatóan le van törve belőle egy darab, ami Khalil szerint a vízszintes vezérsík lehetett. Javaslatára az egyiptomi művelődési miniszter helyettese, dr. Moukhtar történészekből és repüléstannal foglalkozó szakemberekből álló bizottságot állított fel a tárgy megvizsgálására, mely megerősítette, hogy a szobrocska – vagy modell(?) – megépítője jártas volt a repüléstanban, a tárgy nagyon pontos arányokkal rendelkezik, és elkészítéséhez komoly számításokat kellett elvégezni. Messiha Khalil szerint egy vitorlázógép modelljéről van szó, s az óegyiptomiak képesek voltak vitorlázógépeket készíteni, melyeket magaslatokról bocsátottak a levegőbe. Ám sehol sem találunk arra vonatkozó leírásokat, ábrázolásokat, hogy vitorlázógépekkel rendelkeztek. Megjegyzendő, Pa-di-Imen sírkamrájában egy hieroglifikus felirat olvasható: „Repülni akarok.” S az ember ősi vágya, hogy szálljon, mint egy madár. Az egykori hivatalnok egy korát megelőző zseni volt, aki készített egy repülőgépmodellt? Elképzelhető. Érdekes viszont, hogy a vizsgálatok óta más sírboltokból is előkerültek hasonló tárgyak.

Ugyancsak Egyiptomban, az abüdoszi templomban, feliratsorba illesztve különös vésetek láthatók, melyek mintha helikoptert, repülőgépet, illetve elnagyoltan ábrázolt harckocsit ábrázolnának. Egy megfejtési kísérlet szerint I. Széthi fáraó aláírásáról van szó, melyekre 1250 körül fia és utódja, II. Ramszesz véste rá a saját aláírását. Egy elmélet szerint ugyanis az idős I. Széthi már néhány évvel az elhunyta előtt társuralkodójává tette a trónörököst, aki aztán nem apja halálától, hanem társuralkodóvá válásától számolta uralkodása éveit, és ennek legalizálása végett vésette rá a még I. Széthi utolsó éveiben készült feliratra, az abban szereplő aláírásra a sajátját. A két egymásra rávésett aláírás pedig szinte teljes pontossággal kiadja a különös ábrákat.

Ám ezzel még nem értünk a különös leletek felsorolásának a végére…

Lajos Mihály