Káposztát tapostak Nagydobronyban

A diákok is kivették a részüket a munkából

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által az idén létrehozott Kárpátaljai Magyar Líceum uzsonnatámogatást kért a kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítványtól. Az alapítvány Gazdaasszony Tagozata pedig közös káposztasavanyítást tervezett, a két dolog összekapcsolásából végül egy hatalmas össznemzeti káposztasavanyító nap kerekedett november 9-én a Nagydobronyi Szakképzési Centrum épületében, ahol a líceum öt képzési helyszínének 101 diákja, tanáraik és a kárpátaljai gazdaasszonyok közösen savanyítottak öt mázsa káposztát ‒ egy nagy buli keretében.

Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, aki köszönetet mondott Őrhidi Lászlónak, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökének a káposztasavanyításhoz felajánlott káposztáért és az alapanyagokért, valamint a Gazdaasszony Tagozat csapatának, akik előkészítették a káposztát és vállalták, hogy ellenőrzik és irányítják a savanyítás folyamatát.

Hidi Tünde, a Kárpátaljai Magyar Líceum Nagydobronyi Részlegének igazgatóhelyettese elmondta, hogy a közös káposztasavanyítást egyben közösségépítő programnak is szánják, ahol a líceum öt képzési helyszínének diákjai egymást is megismerhetik, miközben együtt dolgozzák fel a káposztát vidékünk különböző településeiről jött gazdaasszonyokkal. A káposztasavanyítás mellett a nagydobronyi Gubás Gizi nénivel kipróbálhatták a szövést hagyományos szövőszéken, majd a líceum néptáncos diákjai tartottak táncházat, a közös ebéd után pedig látogatást tettek a Rákóczi-főiskola erdei iskolájában.

Az alapítvány által felajánlott öt mázsa káposztát Nagy Éva somi falugazdász termelte, amit sok önkéntes segítő ‒ felügyelet mellett ‒ egy ipari, motoros káposztagyaluval gyalult szép vékonyra. Tanáraik kezdeti unszolására egyre többen kapcsolódtak be a munkába. Akadt, aki a káposzta tisztogatásában és előkészítésében segített a gazdaasszonyoknak, például a péterfalvai részlegen szakácsnak tanuló Petrás Dávid Levente. Ugyancsak Tiszapéterfalváról érkezett Tusa József, aki végig a motoros káposztagyalunál segédkezett, ő ezt a munkafázist találta a legérdekesebbnek, elmondta, hogy őt nem fogta meg a tánc és a szövés. Pércsi Márton autószerelést tanul a beregszászi részlegen, valamint Vincze Beatrix, a nagyszőlősi részleg ukrántanára is vállalta a káposzta tömörítését sok fiúval és néhány erős lánnyal együtt; a tanárnőék régen savanyítottak otthon is káposztát, de újabban már inkább a boltban vásárolják, ugyanakkor jónak találták a programot. A hagyományos receptet Őrhidi Ágnes mutatta a fiataloknak: mekkora mennyiségű káposztára mennyi só, hasogatott torma, hagyma, babérlevél, szemesbors szükséges. Némelyik hordóba még alma is került. A diákok aztán tömörítették, régi kifejezéssel „dürüzgölték” a káposztát erre a célra készült eszközökkel, de kézzel is meglepően eredményesen. A hagyományokhoz ragaszkodva, felkérésre a palágykomoróci Remeczki Dorina, a nagydobronyi részleg szépészet szakos diákja még azt is bevállalta, hogy alapos lábmosást követően lábbal taposta a káposztát.

Akik kellően elfáradtak a káposztáshordók körül, azok szőni tanultak Gubás Gizi nénitől, valamint néptánccal foglalkozó líceumi diákok bemutatója után a tornateremben tartott táncház is segítette a Kárpátaljai Magyar Líceum kisgejőci, nagydobronyi, beregszászi, nagyszőlősi és tiszapéterfalvai képzési helyeinek diákjait az ismerkedésben, barátkozásban.

Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke később elmondta, nem is gondolta, hogy a közös káposztasavanyítás végül egy ilyen jó hangulatú, nagyszabású programmá alakul. Egyúttal pedig egész télre biztosították a Kárpátaljai Magyar Líceum összes képzési helyszíne számára az egészséges, vitaminban gazdag savanyú káposztát. Egyelőre ezt senki nem merte kijelenteni, de nem kizárt, hogy hagyomány teremtődik a közös káposztasavanyításból.

dózsa