Erős délvidéki közösség kárpátaljai szemmel

2024. június 30., 18:27 , 1216. szám
Orosz Olívia

A szórványközösségek magyar azonosságtudatának erősítésére, a határon túli magyarság és az anyaországi magyarok közti kapcsolat szorosabbá tételére, közösségépítő és megtartó tevékenységek céljával hívta életre a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramot 9 éve a Nemzetpolitikai Államtitkárság. Az ösztöndíjasok szeptembertől júniusig tevékenykednek őrhelyükön. A programba tavaly 5 kárpátaljai fiatal nyert felvételt, akik tevékenységük végéhez értek ebben a hónapban. Orosz Olíviával beszélgettünk, aki a délvidéki szórványközösségben teljesített szolgálatot.

– Kérem, röviden mutatkozzon be!

– Kárpátalján, az Ungvári járás egyik településén, Csongoron születtem. 15 éves koromig a helyi általános iskolában tanultam, ezt követően a Munkácsi Humán-Pedagógia Kollégium hallgatója voltam 4 évig. Ez idő alatt a magyar tannyelvű csoportban tanultam, itt kaptam meg első pedagógiai diplomámat. Azon szerencsések közé tartozom, akik még a diplomájukat magyar nyelvű oktatásban szerezték meg az intézményben. A tanítóképzős tanulmányaim alatt felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének matematika–informatika szakára, ahol jelenleg végzős diák vagyok.

– Mit érdemes tudnunk az őrhelyéül szolgáló délvidéki közösségről?

– Befogadószervezetem a Torontáltorda Településfejlesztő Alapítvány, melynek székhelye Torda. Munkám során a szórványközségek – Begaszentgyörgy, Magyarcsernye és Nagykikinda – magyarlakta településeire helyeztem a hangsúlyt, de tevékenységem legnagyobb részét Torontáltordán és Udvarnokon folytattam. Torontáltorda egy ezer lelket számláló kis település Szerbiában. A vajdasági régió számos etnikai csoportnak ad otthont, köztük szerbeknek, magyaroknak, románoknak, szlovákoknak stb. A település lakosságának több mint 90%-a magyar nemzetiségű, így a beilleszkedés és az itt eltöltött idő alatt szerencsémre nyelvi akadályokba nem ütköztem. A lakosság barátságos és vendégszerető, különösen a magyar közösséghez tartozó emberek iránt, a helyiek büszkék a kulturális örökségükre, és szívesen osztják meg azt a látogatókkal, itt-tartózkodókkal.

– Milyen kihívások és értékek vannak ezen a vidéken?

– Torontáltorda nagyon összetartó közösség, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy gyakran szerveznek kulturális eseményeket, fesztiválokat és hagyományőrző rendezvényeket. Ezek az alkalmak nemcsak a magyar kulturális örökség ápolását szolgálják, hanem erősítik a közösségi kötelékeket is. Az emberek együtt ünnepelnek, közösen készítik az ételeket, és részt vesznek a programokon. A közösségi szellem erős, az emberek támogatják egymást a mindennapokban. Ez megnyilvánulhat a mindennapi apró segítségekben, mint például a szomszédok segítsége a gazdaságban vagy közös problémamegoldás a faluban felmerülő kihívások esetén. Mivel szórványtelepülésről beszélünk, így a kihívások itt minden alkalommal nagyobbak, mint máshol. Az itt élőknek meg kell küzdeniük a kultúrájuk megéléséért. Sajnos itt is folyamatosan csökken a lakosság száma. Talán az összetartás, a tenni akarás és az erős megmaradás akarata az, ami ebben a kis közösségben még tartja a lelket, és segíti az itt lakókat a munkáik, terveik megvalósításában.

– Hogyan értékeli az ott töltött időszakot?

– Az eltelt 9 hónap során sok olyan rendezvény szervezésében és kivitelezében tudtam részt venni, melyek fontosak az itt élő emberek részére. A Tordai Művelődési Napok egyike a település legfontosabb kulturális eseményeinek, amely a közösség összetartozását, a kulturális örökség ápolását és a helyi identitás erősítését szolgálja. A több mint 2 hónapon át tartó esemény sokszínű programjai lehetőséget biztosítanak minden korosztály számára a részvételre és a helyi kultúra megismerésére. A kezdeményezésemmel hosszú évek után sikerült elindítani egy színjátszó csoportot Tordán, melynek jelenleg 20 tagja van. Karácsonykor pásztorjátékokat adtak elő a gyerekek a kultúrotthonban és a templomban, ezt nagy örömmel fogadta a közönség. A magyar szabadságharc és forradalom évfordulója alkalmából készítettem a gyerekekkel egy színdarabot, melyet a Tordai Művelődési Napok záróestjén, a három Torda – Aranyostorda, Bihartorda és Torontáltorda – találkozóján mutattunk be. A napokban vittük színpadra az általam rendezett Lúdas Matyi népi színjátékot, ezt egyben évadzárónak is mondhatom, mivel „küldetésem” júniusban sajnos véget ér. Torda mellett további három településen tevékenykedem. Törzsudvarnokon anyanyelvápoló órákat tartok alsó tagozatos gyerekeknek hetente kétszer, ahol az ábécé tanulásával kezdtünk. A gyerekek nagyon együttműködők, megtanultak írni, olvasni, és már rövid versek tanulását is gyakoroljuk.

– Befogadó közösségre talált?

– A helyi közösség hihetetlenül barátságos és támogató volt, így igazán éreztem, hogy minden hozzájárulásomat nagyra értékelték. A közösségi projektekben való részvétel rendkívül inspiráló volt, és megtapasztalhattam, milyen pozitív hatással lehet a közös munka egy település életére. A rám szabott feladatok változatosak, kihívást jelentőek és rendkívül érdekesek voltak.  Különösen lenyűgözött az alapítvány elkötelezettsége a fenntarthatóság és a közösségfejlesztés iránt. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus kezdeményezésnek, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy csatlakozzon ehhez a kiváló programhoz.         

LI