2009. június 12.

A mai vasárnapon Egyházunk Krisztus szent teste és vére ünnepét: Úrnapját tartja. Jézus Krisztusra tekintünk, aki a kenyér és a bor színe alatt itt van közöttünk. A szentmise első felében a hívő hallgatja Isten Igéjét. Befogadja a szívébe és dönt, hogy meg akarja tenni Isten akaratát. A második felében magához veszi az Úr Jézust a kenyér színe alatt. Amikor pedig kimegy a templomból, megéli az életében azt, amit hallott, annak a Jézusnak a segítségével, akit magához vett. Hisszük, hogy Jézus jelen van a kenyér és a bor színe alatt. Ahhoz, hogy lelki hasznunkra váljon az áldozás, fontos bűnbánatot tartanunk, szívünkbe fogadnunk szavait, hittel venni magunkhoz az Oltáriszentséget, és életünkben megtenni Isten akaratát.

Jézus mondja: "aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne" (Jn 6,34). Pál apostol mondja Jézus halála után 15-20 évvel: "A bor, amelyre áldást mondunk, nemde Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde Krisztus testében való részesedés?" (1Kor 10,16).

Jeruzsálemi Szent Cirill 350 körül így ír: "Aki a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, a szentmisében a bort szent Vérévé tudja változtatni. Teljes hittel valljuk tehát, hogy amikor a kenyeret esszük, Krisztus Testét esszük. Amikor a bort isszuk, Krisztus Vérét isszuk. Az Oltáriszentség nem kenyér és nem bor többé, hanem Krisztus Teste és Krisztus Vére."

A kenyér és a bor színe alatt az a Jézus Krisztus van jelen, aki most a Mennyek Országában van.

Pogány István