Ötödik olimpiájára készül Dancsa-Csundák Annamária

Kárpátaljai résztvevő a téli olimpián

2026. február 6-án Olaszországban kezdetét veszi az idei esztendő egyik kimagasló sporteseménye, a téli olimpia. Milánóban és Cortina d’Ampezzóban közel száz ország 3500 sportolója áll rajthoz, a megmérettetések során 116 versenyszámban osztanak majd érmeket. A XXV. Téli Olimpiai Játékokon immáron ötödik ötkarikás szereplésének vág neki az ungvári Dancsa-Csundák Annamária, aki a snowboardosok (hódeszkások) paralel óriás-műlesiklásában igyekszik majd minél jobb eredményt elérni. Vele beszélgettünk a várható esélyekről.

– Az olimpiai kvalifikációs versenyek január 19-ig tartottak, és neked is volt egy svájci és bulgáriai világkupaversenyed, mégis kijelenthető, hogy már biztos olimpiai résztvevőnek számítasz. Mit jelent ez számodra?

– Mindenekelőtt nyugalmat és biztonságot abból a szempontból, hogy nem kell izgulnom az olimpiai részvétel miatt. Hála Istennek, az utolsó néhány kvalifikációs versenyem elég jól sikerült, így az összesített rangsorban nagyjából a 14–15. hely környékén állok. Mindez azt jelenti, hogy az olimpiai szereplést jelentő 32 tagú mezőnyben mindenképpen ott leszek.

– Ötödik olimpiádra készülsz, amivel az ukrán küldöttség egyik legtapasztaltabb versenyzőjének számítasz. Érzed ennek a felelősségét? Ez inkább terhet vagy felszabadultságot jelent neked?

– Tehernek semmiképpen nem nevezném, hiszen már maga az a tény, hogy zsinórban ötödszörre is ott lehetek majd a téli sportágak négyévente megrendezendő legrangosabb megmérettetésén, hatalmas eredmény. Az olimpiai szereplésre egyfajta teljesítménybónuszként tekintek, amit szeretnék kiélvezni, és persze kihozni belőle a lehető legjobb eredményt.

– Ha már szóba került az eredményesség, végigpásztázva az eddigi szerepléseidet az embernek az az érzése, hogy az olimpiákkal eddig nemigen volt szerencséd…

– Valóban, az ötkarikás játékokon eddig nemigen jött ki számomra a lépés, mondhatnám azt is, hogy az olimpia egyfajta „mumus” műfaj nekem, hiszen mindig közbejött valami hátráltató tényező, amit egyszerűen nem tudtam kizárni.

Érdekes, hogy a számomra első, vancouveri játékokon 2010-ben, mindössze 19 évesen a 16. lettem, ami azóta is a legjobb olimpiai helyezésemnek számít.

Négy évvel később, az akkori szocsi olimpiával egy időben zajlottak a kijevi Majdan eseményei, és az ukrán küldöttség egy ideig még a játékoktól való visszalépés lehetőségét is fontolgatta… Mindez persze nagyban rányomta a bélyegét a sportolóink teljesítményére.

2018-ban, a dél-koreai Phjong­csangban a verseny előtt néhány órával közölték velünk, hogy két nappal elhalasztják a futamainkat, így elcsúszott a formaidőzítésem, ami miatt buktam is az első lesiklásomnál, és végül csak a 28. lettem.

Az eddigi legfájóbb emlékem mégis a legutóbbi pekingi olimpiához fűződik, mert előtte jó formában voltam, de sajnos a rajt előtt két héttel Bukovelben összeszedtem egy koronavírus-fertőzést, ami legyengített. Versenyt futottam az idővel, és még időben meggyógyultam ugyan, de a tizennégy órás repülőút alatt végig maszkot kellett viselnem, ami nagyon megviselt. A megérkezésem után ismét pozitív eredményt produkáltam, majd közvetlenül a versenyszámom előtt már negatív lett a tesztem, így az utolsó pillanatban mégis rajthoz állhattam. Ilyen tortúra után esélyem sem volt jól teljesíteni, így végül a 26. lettem.

– Az eddigi négy olimpiád közül csak egy volt Európában, és a mostanit is az öreg kontinensen rendezik. Gondolom, ez némi előnyt jelent(het) az európai versenyzőknek, így számodra is.

– Mindenképpen jó, hogy nem kell napokkal a rajt előtt a helyszínre utazni, nem lesz gond az akklimatizálódással sem. Azért abban is bízom, hogy közvetlenül a verseny előtt élesben is kipróbálhatjuk a lesiklópályát, amit a Livigno Snow Parkban kifejezetten az olimpiára építettek ki, így mindenki számára új terep lesz majd.

De ami számomra a legfontosabb, hogy a mostani eseményre anyukám is megkapta már az akkreditációt, így ő is ott lehet velem. Ez nagyon sokat jelenthet az eredményesség szempontjából, hiszen ő gyerekkoromtól az edzőm és lelki támaszom is egyben. Rajta kívül még a sportágunk szakszövetségéből is kiutazhat velünk egy-két szakember, akik nagy segítséget jelenthetnek a közvetlen felkészítésben.

Csak hogy érzékeltessem a különbséget: négy éve Pekingbe egyedül utaztam ki a sportágamból, ami nem volt egy jó érzés…

– Több mint húsz éve mondhatod magadat élsportolónak, és bár még fiatal vagy, de azért ez a két évtizedes időszak csak megviselte valamennyire a szervezetedet. Mennyire más manapság a versenyre történő felkészülésed, mint pályafutásod elején?

– Márciusban leszek 36 éves, és bár még nem érzem magamat idősnek a hódeszkás sporthoz, de valóban oda kell figyelni sok részletre. Az elmúlt egy év során nutriciológussal (táplálkozási tanácsadó – a szerk.) és pszichológussal is rendre konzultáltam, akiktől sok hasznos dolgot tanultam.

A megfelelő, személyre szabott étrend kialakítása és betartása nagyban befolyásolhatja a teljesítményt, a pszichológus segítsége pedig azért fontos, mert az ember életében nagyon sok minden fejben dől el. Bár még fiatalnak érzem magam, de a rendszeres versenyek azért megviselik a szervezetet, és az idő haladtával egyre nehezebb a regenerálódás, itt fáj, ott fáj, egyszóval szükség van az ilyen szakemberek segítségére.

– Ilyen eseménydús sportkarrierrel a hátad mögött milyen eredménnyel lennél elégedett életed ötödik olimpiáján, ami – bár ne legyen igazam – lehet, hogy az utolsó ilyen erőpróbád lesz a pályafutásodban?

– A felkészülésemet és az utóbbi hetekben-hónapokban nyújtott teljesítményemet figyelembe véve jó formában érzem magam. S bár ilyen olimpiai múlttal a hátam mögött nem szeretnék különösebben fogadkozni és ígérgetni, bízom benne, hogy eddigi pályafutásom legjobb olimpiai eredményét érem majd el, ami számszerűleg az első tíz közé kerülést jelentené a számomra.

Sok függ(het) persze a külső körülményektől, az időjárástól, az ellenfelek formájától, de ha a sors most egy kicsit kegyesebb lesz hozzám, és a Jóisten is úgy akarja, akkor sikerülhet túlszárnyalni az eddigi eredményeimet.

Közvetlenül a beszélgetésünk után derült ki egy nem hivatalos, de megbízható hírforrásból, hogy február 6-án, a legendás milánói San Siro Stadionban sorra kerülő olimpiai nyitóünnepségen a mintegy 50 fős ukrán küldöttség hivatalos névtábláját Annamária viszi majd, ami nem kis megtiszteltetést és büszkeséget jelent nemcsak neki, hanem a kárpátaljai sporttársadalom számára is.

Nemcsak ehhez, de a pályafutása ötödik olimpiai részvételéhez is gratulálunk Dancsa-Csundák Annamáriának, és nagyon szurkolunk majd a minél jobb szereplés eléréséhez! Ugyancsak szorítunk majd a beregszászi születésű Olekszandr Okipnyuknak, aki alig egy hónapja síakrobatikában (freestyle) világkupa-győzelmet ért el, és szintén tagja az ukrán olimpiai csapatnak.

                (jakab)