A nemzeti összetartozás napja Kárpátalján

Június 4-e 106 éve a trianoni békediktátum aláírásának gyászos emlékét idézi, 16 éve azonban a nemzeti összetartozás ünnepét is méltatjuk ezen a napon. Mindemellett 2020-ban a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésére elindult az Összetartozásunk Tüze mozgalom is, amelynek jegyében idén az emléknapon budapesti idő szerint 20 óra 26 perckor a világ hat földrészének 41 országában, 608 településen összesen 851 helyszínen gyulladtak fel egyszerre az összetartozásunk tüzei. Kárpátalja magyarok lakta településein is megemlékezéseket tartottak ezen a napon.

Ungváron először gyúlt meg az összetartozásunk tüze, amely az utóbbi években az Ukrajnában dúló háború miatt a béke lángjaivá is vált, fohásszal a háború mielőbbi lezárásáért.

Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Városi Szervezetének (UVSZ) elnöke elmondta, hogy az összetartozás napján több rendezvény zajlott Ungváron.

Reggel a magyar líceumban közel 200 gyerek járta az összetartozás táncát. A program délután közös áhítattal folytatódott a református templomban. Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, püspökhelyettes, valamint az ungvári és tarnóci református gyülekezetek lelkipásztora felajánlotta, hogy a templom udvarán az ungvári magyar református gyülekezettel közösen gyújtsák meg az összetartozás tüzét, s az alkalomra több mint ötvenen gyűltek össze.

Az egybegyűlteket köszöntötte Cseh Áron ungvári magyar konzul, majd a Magyar Örökség díjas zenetanár, karvezető, zeneszerző, Ivaskovics József gitárkíséretében a rögtönzött énekkar előadásában két ének hangzott el.

Este a parókia udvarán meg­gyújtották az összetartozás tüzét, majd szalonnát is sütöttek, hogy családias hangulatú, kötetlen baráti beszélgetések közben erősítsék a közösséget.

A megható és felemelő nap végén Rezes József köszönetet mondva a református gyülekezetnek a közös szervezésért elmondta: „Az ungvári magyarság történetében idén először csatlakoztunk az Összetartozásunk Tüze programhoz. Egy emberként imádkoztunk az összetartozásért, családjainkért és a békéért országunkban. Tudtuk és éreztük, nem vagyunk egyedül: a láng meggyújtásának pillanatában lélekben összekapcsolódtunk az összmagyarsággal, a Kárpát-medencétől egészen a tengerentúlig. A mi közösségünk ereje ebben a meleg, egymásra figyelő szeretetben rejlik.”

Nagydobronyban idén is a 16 óra 32 perckor megszólaló harangok jelezték a megemlékezés kezdetét, ami szimbolikus: 1920. június 4-én ekkor írták alá a trianoni békediktátumot.

A KMKSZ képviselői, a Nagydobronyi kistérség vezetői, a tanintézmények pedagógusai, tanulói és a helyi lakosok a Hatrác-patak partján, a nemzeti összetartozás emlékműve mellett gyűltek össze. A megjelenteket elsőként Szanyi Éva, a Nagydobronyi Magyar Ház igazgatónője köszöntötte és bemutatta a vendégeket: Papp Ferencet és Szepesi Károlyt, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzuljait, Kolozsy Andrást, az Ungi Református Egyházmegye esperesét, nagydobronyi lelkészt, Kulin Zoltánt, a KMKSZ alelnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnökét, megyei képviselőt, Őrhidi Lászlót, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének tiszteletbeli elnökét.

„A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak” – Koós Károly Kiáltó szó című írásának gondolatait idézve mondott ünnepi beszédet Varga Sándor pedagógus, és hozzátette: a magyar nemzet határon belül és kívül e gondolatmenet jegyében kezdett élni, dolgozni.

Virág Benedek Békesség-óhajtás című versét Bara Sándor, a Nagydobronyi Líceum diákja (felkészítő tanár Katona-Mironova Berta) szavalta el. Ezt követően a Nagydobronyi Líceum énekkarának előadásában Csézy Ez az otthonunk című dala csendült fel.

A történelmi egyházak nevében Kolozsy András esperes, nagydobronyi református lelkész kért áldást az egybegyűltekre, a magyarságra.

Az eseményt koszorúzás zárta a világ négy égtája felé szakított magyarságot szimbolizáló emlékműnél, a tetején az összetartást jelképező gránitgömbbel, amelyet a nagydobronyi ifj. Hidi Endre alkotott.

A rendezvény után Balogh Lívia így fogalmazott: „Ma a nemzet magyarsága emlékezik [...] egy 106 évvel ezelőtt történt eseményre, amely mai napig befolyásolja a magyar nemzet életét, nemcsak azokét, akik az ország határain belül élnek, hanem azét az 5 millióét is, akik főként az ország határain kívül töltik az életüket. De 2010 óta ezt a nemzeti gyásznapot a nemzeti összetartozás napjává tette a magyar kormány, hiszen valóban egyfajta csodája ez a Kárpát-medencének, hogy az a nemzet, amelyet több mint 100 évvel ezelőtt gyakorlatilag a nagyhatalmak halálra ítéltek, ma is itt van, él, Kárpátalján is!”

Este a nagydobronyiak a Magyar Ház udvarán meggyújtották az összetartozásunk tüzét.

Szürtében a KMKSZ helyi alapszervezete, a református egyházközség és a település lakosai hagyományosan a református templomban tartottak megemlékezést, amelyen idén a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kemecséből érkező testvérgyülekezet küldöttsége is részt vett.

Az ünnepi istentiszteleten Kótyuk Zsolt helyi református lelkész mellett a két anyaországi lelkipásztor is hirdetett igét.

Fodor József Benjámin kemecsei református lelkész hálát adott a testvéri közösségért, amelyet megtapasztalhattak Kárpátalján.

Szalkó Károly István kemecsei református vezető lelkipásztor Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből idézve a közösségek megtartó erejéről szólt, majd a vendégek pénzösszeggel támogatták a szürtei egyházközséget.

Kótyuk Zsolt református lelkész mondott köszönetet a vendégeknek, és szeretettel átadott néhány üveg bort, melyet majd az úrvacsorai alkalomnál fogyaszthat el a kemecsei gyülekezet.

A megjelenteket köszöntötte Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke, aki kiemelte: öröm számukra, hogy magyarországi vendégeikkel együtt emlékezhetnek meg a nemzeti összetartozás napjáról, majd szólt az összetartozást jelképező emlékműről, amelyet 2014-ben Kárpátalján elsőként állítottak.

A templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékműnél Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Kulin Zoltán, a KMKSZ alelnöke, Molnár István kemecsei főgondnok, Braun Éva alapszervezeti elnök, Puskár Árpád, Szürte polgármestere, Jankovics Zsolt, a szobor alkotója, a Szürtei Líceum vezetősége, a Szürtei Római Katolikus Egyháztanács képviselői, a szürtei református egyház részéről Kótyuk Zsolt és Szallár Sándor helyezték el koszorúikat.

Szalókán a helyi KMKSZ-alapszervezet által meghirdetett programra sokan összegyűltek a helyi kultúrházban, ahol nemzeti himnuszunk eléneklése után egy perc csenddel emlékeztek meg a 106 évvel ezelőtti gyászos eseményről.

Bíró Sándor községi elöljáró köszöntőjében elmondta, hogy a magyarság minden bajból erőt tudott meríteni, s most is bízunk a jövőben.

Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke ismertette az igazságtalan trianoni békediktátum eseményeit és annak nemzetünket megnyomorító következményeit.

Az alkalomhoz illő, hazafias verseket szavalt Popovics Angelina, Antal Linett és Halász-Kovács Mária, majd a helyi kultúrház Junior és Szikra tánccsoportjainak dalos, táncos műsora következett. A helyi Rozmaring Asszonykórus a Kiss Kata zenekar, Bródy János, Beke Éva és az Ismerős Arcok dalait énekelte, többet közülük együtt a közönséggel.

Végül 20.26-kor a kultúrház udvarán fellobbant az összetartozásunk tüze.

Munkácson a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Munkácsi Magyar Egylet, a helyi magyar közösség tagjai a Munkácsy Mihály Magyar Házban Angyalossy Sándor építész és grafikus Már az unokáink se fogják látni? című előadását hallgathatták meg. Az előadó a Latorca-parti város építészeti örökségét és történelmi épületeinek múltját mutatta be az egykori főépítész szemszögéből. Az előadás előtt az egybegyűlteket Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke köszöntötte, majd Gulácsy Dániel református lelkész Isten áldását kérte a résztvevők életére.

20 óra 26 perckor a Magyar Ház udvarán a jelenlévők közösen meggyújtották az összetartozásunk tüzét. A lángok körül együtt énekelték el a Himnuszt, ezt követően pedig közösen mondták el a Miatyánkot. A meghitt pillanatok ismét emlékeztettek arra, hogy a magyarságot nem a földrajzi távolságok, hanem a közös múlt, a közös kultúra és az összetartozás érzése kapcsolja össze.

Az esemény kapcsán Popovics Pál cserkészparancsnok így fogalmazott: „Hat évvel ezelőtt, amikor kitaláltuk az Összetartozásunk Tüzét, akkor még nem gondoltuk, hogy ez egy ilyen nagy sikertörténet lesz, hogy minden évben – attól függetlenül, hogy meghirdetjük vagy sem – hat kontinens rengeteg országában sok száz, közel ezer helyen egy időben összegyűlnek magyar emberek és tüzet gyújtanak csupán azért, mert a mi kis nemzetünk nagy családjához tartozónak tudják magukat. Az, hogy ez Kárpátaljáról, jelenleg a legnehezebb helyzetben lévő elszakított régióból indult el, szerintem mindannyiunknak nagy öröm és nagy büszkeség.”

Nagybégányban a KMKSZ-­alapszervezet rendezvényének kezdetén Juhász Gyula versét hallhatták a megjelentek, majd a helyi gyerekek szavalatai elevenítették fel az összetartozás érzését. Ezután a Nagybégányi Római Katolikus Egyházközség kórusának dalösszeállítása következett.

A kulturális műsor után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit: Balogh György Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, Sin József, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagybégányi Alapszervezetének képviselői.

Sin József hetilapunknak adott nyilatkozatában kiemelte: „A békediktátum óta a szomszédos országok mindegyikében jelentős magyar közösségek élnek, amelyek sok esetben nem könnyű körülmények között éltek: jogfosztottsággal, különféle visszaélésekkel és nehézségekkel szembesülve. Ugyanakkor ezek a közösségek mindenhol meg tudták találni azokat a vezetőket, akik kiálltak a kisebbségben élő magyarságért. [...] Szimbolikusnak is nevezhető, hogy nemrég lezárultak az ukrán–magyar tárgyalások az úgynevezett 11 pontról, amelyeket régóta vártunk, és úgy tűnik, sikerülhet elfogadtatni őket. Ez jelentős előrelépés lehet a két nép, illetve a két állam kapcsolatában, és egyben a megbékélés fontos első jele is.”

Mezőgecsében a Kajdy-kúria előtt tartott megemlékezés kezdetén Szatmári Viola, a Mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd a hagyományőrző csoport dal­összeállítása követett.

Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott Balogh György beregszászi magyar konzul, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint a hagyományőrző csoport tagjai.

Szatmári Viola a megemlékezés kapcsán aláhúzta: „Ősi hagyományainkat soha ne feledjük, népi szokásainkat pedig igyekezzünk megőrizni és továbbadni. [...] A legfontosabb célunk, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak.”

Nagypaládon a megemlékezés a KMKSZ szervezésében a helyi művészeti iskolában kezdődött, ahol a hagyományőrző csoport és a helyi közösség tagjai közösen emlékeztek arra, mit jelent magyarnak maradni egy olyan térségben, ahol a történelem és a mindennapok sokszor próbára tették a közösségeket.

Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta – a nemzeti összetartozás Kárpátalján nem elméleti fogalom, hanem megélt tapasztalat: „Az összetartozás számunkra azt jelenti, hogy itt, ezen a talpalatnyi földön egymásba kapaszkodunk. […] Amíg magyar szó hallatszik az utcán, amíg van kivel megosztani a kenyeret, addig van jövőnk is.”

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja Juhász Gyula jól ismert soraival kezdte beszédét: „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá…” Beszédében kiemelte: az anyaország támogatása továbbra is biztos pont a külhoni magyar közösségek számára, ugyanakkor méltatta a kárpátaljai magyarság kitartását és helytállását is.

Dobsa István, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének, valamint a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke szintén az emlékezés fontosságát hangsúlyozva kiemelte: június 4-e minden magyar ember számára a visszatekintés, a múltból való tanulás és a közös jövőbe vetett hit napja.

A beszédeket követően a Szatmár énekegyüttes tagjai, valamint a Móricz Zsigmond Középiskola diákjai versekkel és egyházi énekekkel teremtettek meghitt hangulatot.

A megemlékezés végén a jelenlévők a temetőben megkoszorúzták az első világháborúban elesett nagypaládiak emlékművét. Este 20.26-kor pedig a református templom előtt álló Kossuth Lajos-szobornál – amely egyedülálló Kárpátalján – meggyújtották az összetartozás lángját.

Visken a helyi KMKSZ-alapszervezet a református templom kertjében tartott ünnepi megemlékezést és koszorúzást. Az eseményen helyi lakosok, egyházi és civil szervezetek képviselői vettek részt.

Czébely Ilona, a KMKSZ Viski Alapszervezetének elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: a nemzeti összetartozás napja emlékeztet bennünket arra, hogy a magyarság a történelmi megpróbáltatások ellenére is egy nemzetet alkot, és különösen fontos, hogy a külhoni magyar közösségek megőrizzék identitásukat, hagyományaikat és anyanyelvüket.

Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint nagyon fontos az összetartozás üzenete és annak megélése: „Keressük egymást, tiszteljük egymást, és próbáljunk együtt élni az itt élő népekkel közösen. [...] Jó lenne, ha béke lenne, és ha ez a béke eljön, akkor más érzésekkel fogunk Trianonra, a múltunkra emlékezni. Egyelőre a feladatunk az, hogy őrizzük meg kultúránkat, őrizzük meg hagyományainkat, vigyázzunk egymásra, mert csak így élhetjük túl ezt a globalizált világot.”

Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja megemlékező beszédében kiemelte: ez a nap nem csupán a veszteségekről szól, hanem emlékezni kell és tisztelegni azok előtt, akik mindezek ellenére ennyi év után is megőrizték nyelvüket, hagyományaikat és identitásukat a legnehezebb időkben is.

Kulin Zoltán, a KMKSZ alelnöke az emlékező közösséghez szólva elmondta: a trianoni békeszerződést követően Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának egyharmadát, ám minden próbálkozás ellenére közösségeink megmaradtak. Az alelnök hangsúlyozta: ahhoz, hogy kitartsunk, meg kell őriznünk nyelvünket és kultúránkat.

A megemlékezésen a helyi református énekkar közreműködésével felcsendült a Szózat, a Székely himnusz, valamint a Czébely Lajos által írt Máramaros himnusza. A helyi iskola diákjai versekkel és prózai gondolatokkal emelték az esemény fényét, ezt követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Az esemény a Viski Tájház udvarán este közös tűzgyújtással ért véget.

Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola szervezésében június 2–5. között ünnepi rendezvénysorozatra és nagyszabású zárókoncertekre került sor Kárpátalja-szerte.  Beregszászban az alkalomnak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) adott otthont június 4-én.

Kárpátalja-szerte 14 helyszínen (Rahón, Visken, Tiszapéterfalván, Csepében, Nagyszőlősön, Tiszaújhelyen, Beregszászban, Nagyberegen, Tiszakeresztúron, Kajdanón, Tekeházán, Nagydobronyban, Kisgejőcön és Ungváron) zajlottak az események. A Tulipán Tanoda Népművészeti Iskoláinak és a régió 91 településén működő kihelyezett szakköreinek növendékei, óvodások és iskolások, több mint 2000 gyermek mozdult egyszerre, hogy eljárja az összetartozás táncát.

A beregszászi központi rendezvényen a helyi Tulipán Tanoda diákjai mellett 16 környező bázisóvoda, líceum és kihelyezett szakkör (köztük a II. RF KME Felsőfokú Szakképzési Intézete, a Perényiné Frangepán Katalin Gimnázium egységei, valamint Gát, Gút, Jánosi, Beregardó, Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Mezőkaszony, Beregsom, Csonkapapi, Hetyen, Beregdéda, Asztély és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum) növendékei gyűltek össze a közös táncra és énekre.

Az összetartozás táncát követően Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében kiemelte, hogy több mint száz évvel a tragédia után június 4-e már nem a veszteségről, hanem a hitről szól.

Orosz Ildikó, a Tulipán Tanodát alapító II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke beszédében úgy fogalmazott: „Ez a nap egyszerre fájdalmas és örömteli. Fájdalmas, mert a 20. század és a jelenünk is háborúkról szól, amelyek fiatal lelkeket, meg nem született gyermekeket vittek el, és árvákat hagytak maguk után. De örömteli is, mert látjuk, hogy az élet élni akar. Itt vannak a fiatalok, akik a jövőt adják.”

A beszédek után megkondultak az összetartozás békeharangjai, majd a történelmi egyházak képviselőinek áldása és a közös fotó elkészítése után a jelenlévők átvonultak az egyetem átriumába, ahol Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda hálózatának igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően a tanoda és szakkörei színes produkciókkal mutatták be a tanév során elvégzett szakmai munka gyümölcsét.

A programok a MOL – Új Európa Alapítvány Határtalan Nyár rendezvénysorozatának keretében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével jöhettek létre.

RV, BZS, MMMH/CSA, LI, DA, VE, KV