Az aradi vértanúkra emlékeztek a Rákóczi Egyetemen

A Fodó Sándor Kulturális Központ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke október 6-án közös megemlékezést rendezett az aradi vértanúk tiszteletére. A nemzeti gyásznapon a résztvevők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás áldozatai előtt hajtottak fejet, felidézve a 177 évvel ezelőtti eseményeket és azok máig érvényes üzenetét. A megemlékezésen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) Kulin Zoltán ügyvezető alelnök képviselte.

A rendezvény a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője a szervezők nevében köszöntötte az emlékező közösséget.

„Október 6-a a magyar történelem egyik legfájdalmasabb emléknapja. Ma azok előtt hajtunk fejet, akik 1849-ben életüket áldozták a magyar szabadságért és függetlenségért. A hősök emléke immár több mint másfél évszázada figyelmeztet bennünket arra, hogy a szabadságért, a nemzetért és a közös értékekért vállalt áldozat soha nem válhat feledéssé. Ma nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk. Azokra az emberekre gondolunk, akik a legnagyobb árat is készek voltak megfizetni eszményeikért” – emelte ki.

A köszöntőt követően Ferku Szilveszter előadásában hangzott el Az aradi tizenhárom balladája című dal.

Magyarország Beregszászi Konzulátusa nevében Jusztin Miklós konzul mondott beszédet.

„A tizenhárom vértanú különböző származású, anyanyelvű és vallású ember volt. Életútjuk eltért egymástól. Mégis összekötötte őket a magyar szabadság ügye. Közös szolgálatuk arra emlékeztet bennünket, hogy a nemzet ereje az ügyért vállalt felelősség, a kölcsönös bizalom és az összefogás formája. [...] Itt, Kárpátalján különösen súlya van a hűség és a helytállás szavainak. Az itt élő magyar közösség történelme számos példáját őrzi annak, hogyan lehet nehéz körülmények között is megtartani az anyanyelvet, a hitet, a kultúrát, és az egymás iránti felelősséget. Ma is ezt a munkát végzik a családok, akik magyarul nevelik gyermekeiket, a pedagógusok, amikor tudást és biztos értékeket adnak át, az egyházi közösségek, amikor lelki támaszt nyújtanak, és mindazok, akik figyelnek egymásra, maradnak, segítséget adnak embertársaiknak” – hangsúlyozta.

A történelmi események főbb mozzanatait Dancs György, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék docense foglalta össze. Előadásában a vértanúk döntéseinek jogi és erkölcsi hátterét helyezte középpontba. Rámutatott, hogy többségük a császári-királyi hadseregben szolgáló hivatásos tiszt volt, akiket 1848–49-ben súlyos hűségkonfliktus elé állított a bécsi udvar és a magyar kormány szembekerülése. A király által szentesített áprilisi törvényekre épülő alkotmányos rend védelmét törvényes kötelességüknek tekintették.

Dancs György elmondása szerint a szabadságharc utáni megtorlás a magyar alkotmányos önállóság felszámolását is szolgálta. Batthyány Lajos mellett Szacsvay Imre és Perényi Zsigmond helytállását is felidézte, hangsúlyozva a törvényes intézmények iránti felelősségvállalásukat. Kitért arra is, hogy a különböző hátterű honvédtisztek számára a polgári átalakulás és az alkotmányos szabadság olyan közös értéket jelentett, amelyért a végső áldozatot is vállalták.

„Október 6-a nem a vereség diadala. Október hatodika annak az örök érvényű tanúságtétele, hogy a polgári szabadság, az alkotmányos rend és a nemzeti önrendelkezés nem maguktól értetődő adottságok. Olyan értékek, amelyeket hittel, intellektussal és szükség esetén a legvégső személyes áldozattal kell megvédeni” – zárta gondolatait.

A megemlékezést az egyetem történelem szakos hallgatóinak rövid emlékműsora követte, majd végezetül a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot.

Kun Viktória