Egy kisebbség, amely jól érzi magát

Idén tízéves a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület

Idén februárban immár ötödik alkalommal ünnepelték meg az Ukrán Kultúra Napját Budapesten. Talán azt is mondhatjuk, ez az ünnepség méltó nyitánya volt egy jubileumi évnek, hiszen a rendezvény kezdeményezője és ma is aktív szervezője, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület (MUKE) az idén ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját. Ennek apropóján beszélgettünk Hartyányi Ja­ro­szla­vával, a MUKE és a magyarországi Uk­rán Országos Önkormányzat elnökével.

– Tíz évvel ezelőtt, vagyis a megalakuláskor milyen jövőt képzelt a szervezetnek? Hogyan emlékszik vissza az akkori eseményekre?

– Magyarországon már megtörtént a rendszerváltás, de Ukrajna még nem volt független állam, bár már érezhető volt, hogy ez csak idő kérdése. Ekkor Karig Sára híres magyar költőnővel és műfordítóval az élen megalakult a Magyar–Ukrán Baráti Társaság, melynek magam is alapító tagja voltam. A szervezet rendezésében itt, Budapesten, sor került az első Ukrán Kulturális Napokra, de sajnálatunkra, nagyon csekély volt az érdeklődés. Ez nem annyira a szervezet rovására írható, inkább az volt az oka, hogy Magyarországon alig tudtak valamit Ukrajnáról, arról az új államról, amely hirtelen keleti szomszédjuk lett. Akkor döbbentünk rá, hogy a helyzeten csak mi magunk, ukránok, változtathatunk, mert a mi feladatunk és kötelességünk kultúránkat megismertetni a magyar társadalommal. De ez ma már történelem. A magyarországi ukránoknak ma nemcsak önálló kulturális szervezete van, hanem önkormányzati testületei is helyi és országos szinten.

– Az első önkormányzati választásokon az ukrán kisebbség nem indított képviselőjelölteket. Később miért döntöttek úgy, hogy részt vesznek a választásokon?

– 1994-ben az ukránok valóban nem indultak a választásokon. Egyesületünk alighogy talpra állt, annyi tennivalónk volt, hogy másra már nem maradt energiánk. Őszintén szólva, ismeretlen volt számunkra az önrendelkezésnek ez a formája is. De említésre méltó, hogy abban az időben a MUKE (mint a magyarországi ukrán kisebbség képviseletét ellátó szervezet) rendszeresen meghívást kapott minden olyan fontos fórumra, ahol a magyarországi kisebbségekkel kapcsolatban fontos döntések születtek. Igaz, az Egyesület nem rendelkezett szavazati joggal, csak tanácsadói státusszal. Ilyenkor érezhető volt, hogy az önkormányzat jogi státusza sokkal nagyobb lehetőségeket biztosít egy kisebbség érdekeinek képviseletére, jogai és hatásköre sokkal kiterjedtebbek, mint egy civil szervezeté. Akkor úgy döntöttünk, hogy mi is élünk a törvény adta lehetőséggel. A választási kampány idején a legfontosabb az volt, hogy a magyar társadalom felé minél több információt juttassunk el arról, hogy kik is az ukránok, milyen elképzeléseket szeretnének itt megvalósítani.

– A választás eredményeit nézve, ez sikerült.

– A választásokra különösen büszkék vagyunk, mert az ukrán képviselők szép eredményeket értek el. Például, Budapest IX. kerületében, ahol én is lakom, a választáson induló nyolc kisebbség között a szavazatok alapján mi a németek mögött a másodikak lettünk. Komáromban majdhogynem az egész város ránk szavazott. De mindenhol a reméltnél jobb eredményt értünk el. A magyarok részéről a szimpátia jeleit tapasztaltuk. És az nem igaz, hogy a magyarok nacionalisták. Mert az egyszerű magyar ember tiszteli a más nemzetiségű embert, de, természetesen, ehhez meg kell ismernie azt a másikat. Mi nagyon jól tudtuk, hogy bizonyítanunk kell.

– Három év telt el a választások óta, mennyire igazolta az idő az önkormányzatiság létjogosultságát az ukrán kisebbség számára?

– Az önkormányzati testületek jelentik a kisebbség számára a törvény által garantált legitim képviseletet minden szinten. Ezekben a testületekben képviselteti magát a Magyarországon élő ukránság nagy része, és nem csak egy civil szervezet képviselőinek szintjén. Az önrendelkezés eme formája lehetőséget biztosít a kulturális autonómia megteremtésére. Igaz, ebben még adódnak vitás kérdések, de folynak az egyeztetések a törvényes szabályozás érdekében, és már most is érvényesül, hogy sem kulturális, sem oktatási téren semmilyen szinten, semmilyen döntés nem születhet meg az ukránokkal kapcsolatban anélkül, hogy azt előzőleg ne egyeztették volna a kisebbségi önkormányzattal. Ez nagyon fontos. A civil szervezetek projektek alapján működnek, vagyis pályázat formájában jutnak anyagi támogatáshoz. Az önkormányzatok a központi költségvetésből részesülnek támogatásban, amit havonta megkapunk. Ebből és a MUKE pályázatai alapján a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványtól kapott támogatásból fedezni tudjuk a működésünkkel, rendezvényeink megszervezésével, a kulturális és hagyományőrző tevékenységünkkel járó összes kiadást. Azt, hogy a magyarországi ukránok ma már bátran és büszkén beszélhetnek elért sikereikről, az anyagi biztonság is elősegítette.

– Még nem beszéltünk a legfontosabbról, az ukrán közösség kulturális tevékenységéről. Gondolom, van miről mesélni.

– Az Egyesület égisze alatt működik a Ruszalka Trió, nemrég alakult egy női kórus, továbbá csodálatos előadóművészeink vannak. Kétnyelvű irodalmi alkotásokat jelentettünk meg, nagy sikernek könyvelhető el a Hromada kétnyelvű folyóiratunk megjelentetése, mely évről évre egyre színvonalasabb. Legnagyobb sikerünknek mégis a vasárnapi iskolánkat tartom, melynek első végzősei ma már a Magyar Televízió ukrán nyelvű adásainak bemondói. Ez pedig arra vall, hogy a nyelvünk iránti szeretetet és tiszteletet a felnövekvő nemzedéknek tovább tudtuk adni, és ezzel sikerült megteremtenünk a nemzeti öntudat megőrzésének folytonosságát távol az anyaországtól, itt, Magyarországon.

– Hogyan alakulnak kapcsolataik az anyaországgal?

– Mi nagyon örülünk már annak is, hogy létezik a független Ukrajna. És ezt Magyarország is nagyra értékeli, ezért minket is támogatnak. Annak is tudatában vagyunk, hogy az önállóság felé vezető út rögös, sok nehézséget kell áthidalni. Ezért megértjük, hogy jelenleg még nem számíthatunk anyagi támogatásra, de annál nagyobb érték számunkra az eszmei támogatás. Szerény lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk annak érdekében, hogy erősítsük népünk függetlenségét. Legnagyobb vágyunk népeink között egy sajátságos híd megépítése. Én bízom a magyarokban. Előbb vagy utóbb ez a híd megépül. És egyben Ukrajnának is meg kell értenie, hogy a külföl- dön élő honfitársak nagy erőt képviselnek. Számunkra továbbra is az a legfontosabb, hogy Ukrajna megőrizze függetlenségét.

Szépvölgyi Katalin/Budapest