Gyermekkori álma volt, hogy sportriporter lehessen

Sportriporterség helyett Nemzeti Sportot gyűjt

2001. május 11., 02:00 , 17. szám

A beregszászi Pataki István egy UEFA-kupadöntő után lett a sport, különösen a foci szerelmese. Később elhatározta, hogy sportriporter lesz. Álma nem valósult meg, helyette új szenvedélyt talált: a Nemzeti Sport gyűjtője lett.

– Honnan jött az ötlet, hogy sportriporter leszel?

– Az első futballesemény, amely megragadta a fantáziámat 8 éves koromban az 1985-ös UEFA-kupadöntő, a Videoton–Real Madrid mérkőzés volt. Innentől számítanám a sport és a labdarúgás iránti szenvedélyemet.

– Gyermekkorodban a pajtásokkal eljátszottad a sportriporter szerepét?

– A pajtásokkal nem, de itthon a szőnyegen egész futballbajnokságokat rendeztem. Nem kellett hozzá más, csak 11-11 különböző színű ceruza és egy gömbölyűre faragott radír. Minden csapatnak megvolt a saját színe (pl. brazil–zöld, holland–narancs), és mindegyik ceruzán ott szerepelt a játékos száma és a neve.

– Volt riporter-példaképed?

– Igen, mégpedig Knézy Jenő, aki olyan átéléssel és precizitással tudta közvetíteni a mérkőzéseket, hogy élvezet volt nézni.

– Mi az oka annak, hogy mégsem lettél sportriporter?

– Szüleim nem szívesen láttak volna ezen a pályán, mert szerintük ez nem jó szakma.

– Maradt a sportújság gyűjtése. Mióta gyűjtöd a Nemzeti Sportot?

– 1988-ban addig győzködtem szüleimet, míg előfizették számomra a Nemzeti Sportot. 1989-90-től azután évekig nem lehetett hozzájutni a laphoz, de 1997-től folytattam a gyűjtést.

– Hány újság van már a gyűjteményedben?

– Pontosan nem tudnám megmondani, de évente olyan 355-360 lapszám gyűl össze.

– Mennyi pénzt fektettél eddig hobbidba?

– Nagyon sokat, de ez az eszmei értékét meg sem közelíti.

– Ha megveszed az újságot, betűről betűre átolvasod, vagy csak átfutod?

– A fut­bal­­lal és a legtöbb labdajátékkal kap­csolatos híreket átolvasom betűről betűre, a többit pedig átfutom. De minden sport­­­­ágban ismerem a csúcstartókat, a legjobbakat stb.

– Ha a jövőben lenne rá lehetőséged, megpróbálkoznál még a sportriporteri szakmával?

– Amíg élek, remélek.

Karmacsi Zoltán