Gyermekkori álma volt, hogy sportriporter lehessen
Sportriporterség helyett Nemzeti Sportot gyűjt
A beregszászi Pataki István egy UEFA-kupadöntő után lett a sport, különösen a foci szerelmese. Később elhatározta, hogy sportriporter lesz. Álma nem valósult meg, helyette új szenvedélyt talált: a Nemzeti Sport gyűjtője lett.
– Honnan jött az ötlet, hogy sportriporter leszel?
– Az első futballesemény, amely megragadta a fantáziámat 8 éves koromban az 1985-ös UEFA-kupadöntő, a Videoton–Real Madrid mérkőzés volt. Innentől számítanám a sport és a labdarúgás iránti szenvedélyemet.
– Gyermekkorodban a pajtásokkal eljátszottad a sportriporter szerepét?
– A pajtásokkal nem, de itthon a szőnyegen egész futballbajnokságokat rendeztem. Nem kellett hozzá más, csak 11-11 különböző színű ceruza és egy gömbölyűre faragott radír. Minden csapatnak megvolt a saját színe (pl. brazil–zöld, holland–narancs), és mindegyik ceruzán ott szerepelt a játékos száma és a neve.
– Volt riporter-példaképed?
– Igen, mégpedig Knézy Jenő, aki olyan átéléssel és precizitással tudta közvetíteni a mérkőzéseket, hogy élvezet volt nézni.
– Mi az oka annak, hogy mégsem lettél sportriporter?
– Szüleim nem szívesen láttak volna ezen a pályán, mert szerintük ez nem jó szakma.
– Maradt a sportújság gyűjtése. Mióta gyűjtöd a Nemzeti Sportot?
– 1988-ban addig győzködtem szüleimet, míg előfizették számomra a Nemzeti Sportot. 1989-90-től azután évekig nem lehetett hozzájutni a laphoz, de 1997-től folytattam a gyűjtést.
– Hány újság van már a gyűjteményedben?
– Pontosan nem tudnám megmondani, de évente olyan 355-360 lapszám gyűl össze.
– Mennyi pénzt fektettél eddig hobbidba?
– Nagyon sokat, de ez az eszmei értékét meg sem közelíti.
– Ha megveszed az újságot, betűről betűre átolvasod, vagy csak átfutod?
– A futballal és a legtöbb labdajátékkal kapcsolatos híreket átolvasom betűről betűre, a többit pedig átfutom. De minden sportágban ismerem a csúcstartókat, a legjobbakat stb.
– Ha a jövőben lenne rá lehetőséged, megpróbálkoznál még a sportriporteri szakmával?
– Amíg élek, remélek.
Karmacsi Zoltán
