2001. július 20.

ApCsel 20,17–38

„De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evan­­­­­­gyéliomáról.” ApCsel 20, 24

Amikor az Úr Jézus a kereszten a szenvedéseit élte, újra és újra elhangzott: „Szállj le a keresztről!” De Jézus inkább meghalt, hogy életet adjon azokért a megváltottakért, akik mindenüket adják majd Istennek. Amikor Pál megismerte az Urat, olyan változás ment végbe az életében, hogy nem ölni akart a Krisztusért, hanem meghalni a Krisztusért.

A hitünk létének a jele, ha Isten Szentlelke úgy átformálta lelkemet, hogy a halálig is képes vagyok elmenni a Krisztusért. Nem lehet a hit határa a munkára való hivatkozás, nem lehet akadály a fiatalkor szégyenérzete. Az Urat szeretők a halálig el tudnak menni a Krisztusért. Kész vagy-e erre?

Szilágyi Károly
református lelkipásztor, Gát