Reményvesztetten várják a telet

Drága és nehézkesen halad az újjáépítés Nagypaládon

Nagypaládon a tavaszi árvizet követően 103 házat ítéltek bontásra. A kárfelmérés után 86 család döntött az építkezés mellett, s mára szin­te valamennyien túl vannak az alapozáson. Ugyanakkor kevés olyan por­tát látni, ahol már a falak is állnának, te­tő­ácsokat pedig még sehol sem keresnek a faluban.

– Nehezen megy a munka, mert kevés a pénz, nincs technika, és az építőanyag-ellátás is akadozik – mondja Svajda Sándor, aki édesanyja három éve vásárolt, idén rommá vált házát igyekszik újjáépíteni. – A megítélt 43000 hriv­nyá­ból a levonások után 37 ezer maradt a számlánkon, amiből mindössze 5800-at vehetünk ki kész­­­­pénzben. Pontosabban vehetnénk, mi­vel a pénz csak csurranva-cseppenve érkezik. Napszámra nem dolgoznak a mesterek, egy tégla berakása viszont 8-12 ko­pijkába kerül. Eddig háromezer hrivnyát kaptam kézhez, ebből 2300-at fizettem csupán a fundamentum megöntéséért, és akkor hol van még a kavics, a homok, a fuvardíj stb.?

– Nem lett volna olcsóbb és gyorsabb, ha elő­re­ gyártott betonelemekből készül az alap?

– Dehogynem. Számításaim szerint az összeg feléből megépült volna, és azóta már a tetőnél tartanánk. Tudjuk mi, hogyan lenne egyszerűbb és olcsóbb az építkezés, de mit tehetünk? Ma például a lerakatról hazaszállíttattam az előre gyártott vasbeton elemeket, amelyek a pince szintfedését kön­nyí­tik meg. A darut Pé­ter­falváról rendeltem, ami több napi utánajárásba került. A tíz betonelem beemelése jó esetben 200 hriv­nyámba kerül majd, plusz az üzemanyagköltség, nem beszélve az idegeskedésről és a „szervezés” miatti időkiesésről.

A Kónya család udvarán egyetlen lakható épületrész sem maradt, mindenüket elvitte a víz. Jelenleg egy alig tíz négyzetméternyi, hullámpalával fedett épületben „élnek”, aminek 2/3-át ráadásul az itt tárolt cement foglalja el. „Odabent” napközben elviselhetetlen a hőség.

– A két ágy, az asztal elfér így is, egyebünk pedig nem is igen maradt – konstatálja a tényeket Kónya Irénke. – Nekünk 5039 hrivnya járt készpénzben, és amint apránként hozzájutottunk, hozzá is láttunk az építkezéshez. A pincerész megöntését felvállaltattuk, ami 4500 hriv­nyát vitt el. A falak felhúzása még négyezerbe kerülne, a többit pedig már nem is számoltuk, mivel a pénzünk elfogyott. Most ott tartunk, hogy nincs tovább, nem tudjuk, mi lesz velünk. Egy biztos: önerőből sem házunk, sem otthonunk nem lesz többé…

Nagypaládon ma csak ott folyik zökkenőmentesen a munka, ahol a gazdának van „némi” vésztartaléka. A szerencsésebb helyzetben lévők októberre szeretnék tető alá hozni a házukat. A kényszerépítkezők nagy hányada azonban reménytelennek látja a helyzetét, és nem egy újabb árvíztől, hanem a számukra rohamosan közeledő téltől félnek…

P. Zs.