2001. szeptember 28.
Szentírás vasárnapja
„A szívtelen gazdag elnyeri méltó büntetését, a szegény Lázár üdvözöl.” Lk 16, 19-31
Az ember a földi életben állandó döntéshelyzetben van. Mit tegyek, mit mondjak, kivel barátkozzam, kinek segítsek? Minden cselekedetünk és szavunk jelzi, hogy mi van a szívünkben.
Az evangéliumban szereplő gazdagnak önmagával volt tele a szíve. Így az önzés és a gonosz lélek jelévé vált. Mi, a megkereszteltek, Isten Országának a jelei vagyunk. De egy jel csak akkor hasznos, ha egyértelmű és állandó.
Egy idegen országban a nagykövet jelzi nemzetének jelenlétét. A nagykövet képviseli a saját országát. Az ő tetteiből és szavaiból, az ő viselkedéséből ítélik meg, milyen az országa. Ő az élő kapcsolat két nép között.
Ma Jézus azt mondja nekünk, hogy feladatunk van. Jelei vagyunk az örök életnek. Hitünkkel és életünk példájával mutassunk túl a földi gondok és gazdagságok körén. Jelei vagyunk a kinyilatkoztatásnak is.
Szentírás vasárnapján különösen is fontos erre gondolnunk. Ma kiemelt helyen van a Biblia, jeléül annak, hogy Isten szeret, hogy szólni akar hozzánk. Van Teremtőnk! Van Mózesünk és vannak prófétáink. Van Jézusunk, akiben Isten minden gazdagságot megadott nekünk! Van Szentlélek, aki erőt és bölcsességet ad minden döntésünkhöz. Van Egyházunk, mely segít szentségeivel és hagyományaival, a közösség erejével.
Jézus ma felszólít engem és téged is, Testvérem, hogy legyünk Isten Országának vonzó tanúi a világban. Ehhez kérjük a Szentlélek Isten segítségét.
Németh Imre
OFM, plébános Munkács
