Az első célpont Afganisztán?

Háború a terrorizmus ellen

Jelentős amerikai flottát vezényeltek a Perzsa-­ö­bölbe, s a falklandi válság óta a legnagyobb flottaösszevonást hajtotta vég­re a térségben Nagy-Bri­tannia is. Amerikai felderítők tűntek fel az Afganisztánnal határos Tad­zsi­­­­kisz­tánban, s angol, valamint német különleges egységek felbukkanásáról is beszámoltak a térségben a hírügynökségek. Minden jel arra vall tehát, hogy a terrorizmus ellen meghirdetett háború első célpontja az Oszama bin Ladent rejtegető Afganisztán lesz.

Szakértők – elsősorban szovjet veteránok – arra figyelmeztetnek azonban, hogy az afgán hegyek a poklot ígérik mindenkinek, aki szárazföldi egységekkel odamerészkedik.

Az esetleges Afganisztán elleni amerikai támadással kapcsolatban elrettentő példaként a szovjet csapatok kudarcát említik, amelyek tíz év alatt sem tudták legyőzni Afganisztánt. A harcokban több mint egymillió ember esett el, többségében afgánok, de a szovjet veszteségek is igen számottevőek voltak.

A Szovjetunió bevonulása azután történt, hogy az országot irányító baloldali szövetségen belül hatalmi konfliktus robbant ki, aminek következtében a szovjetbarát Tarakit meggyilkolták. Mégsem Taraki likvidálása miatt döntött Brezsnyev a beavatkozás mellett. Ennél sokkal fontosabb tényező volt, hogy 1979-ben győzött az iráni iszlám forradalom.

Az USA ezzel elvesztette a korábban nehezen megszerzett befolyását Iránra, a közép-ázsiai térség egyik meghatározó államára. Brezsnyev és a szovjet vezetés emiatt elérkezettnek látta az időt, hogy az Egyesült Államok pozícióinak meggyengülésével a Szovjetunió kiterjessze saját érdekszféráját Közép-Ázsiára. Afganisztán stratégiai jelentőségét az adta, hogy innen repülőgépekkel már elérhető az Arab-öböl, ahonnét jelentős olajszállítmányok indultak Nyu­gat-Európába és az Egyesült Államokba.

Az 1979-es bevonulás után 150 ezer szovjet katona harcolt Afganisztánban, 10-15 ezren estek el a tíz évig tartó harcokban. Az afganisztániak 1 millió embert vesztettek, 4 millióan elmenekültek, de mégis meghátrálásra kényszerítették a szovjet hadsereget. Minderre nem utolsósorban az igen jelentős amerikai segítségnek köszönhetően voltak képesek a gerilla hadviselésben azóta is felülmúlhatatlannak tartott afgán harcosok.

Az 1989-es kivonulás után megerősítették a szovjetek által támogatott afgán kormánycsapatokat. A Nadzsibullah vezette szovjetbarát kormány 1992-ig tartotta magát. Ekkor az iszlámista ellenzék megdöntötte a kormányt, s kezdetét vette az azóta is tartó polgárháború, melyben egyelőre a jelenleg az ország jelentős részét uraló tá­libok állnak nyerésre.

Az amerikai hadseregnek tehát a saját maga által kiképzett és felfegyverzett haderővel kellene felvennie a harcot, amennyiben Washingtonban úgy döntenek, hogy szárazföldi csapatokat küldenek a térségbe. S a tálibok készülnek is a háborúra, a hét elején mintegy háromszázezer afgánt szólítottak fegy­verbe, szent háborúra.

Mindezzel azonban az Egyesült Államok fővárosában is tisztában vannak, s a szakértők éppen ezért nem is tartják valószínűnek, hogy sor kerüljön egy hagyományos háborúra a térségben. Ugyan­csak a közvetlen katonai beavatkozás ellen szól, hogy az USA nem rendelkezik az afgán határ közelében olyan támaszpon­tokkal, melyek megbízható hátországául szolgálhatnának egy nagyszabású katonai akciónak. Szakértők szerint a legvalószínűbb forgatókönyv a következő: Amerika légi csapásokkal igyekszik megsemmisíteni az Afganisztán területén található terrorista bázisokat, miközben a semmiből felbukkanó, majd a rajtaütés után gyorsan visszavonuló különleges alakulatok vadásznak bin Ladenre és a többi terrorista vezérre.

Ami a terrorista-barát tálib kormány megdöntését illeti, ezt a feladatot várhatóan az afgán ellenzékre bízza majd a Nyugat. Máris akadnak arra utaló jelek, hogy az Afganisztán mintegy tíz százalékát ellenőrző úgynevezett Északi Szövetség, mely a napokban offenzívát kezdett a tálib kormánycsapatok ellen, sikereit az amerikai és nem utolsósorban az orosz támogatásnak köszönheti.

Kulcsfontosságú lehet tehát Oroszország álláspontja e kérdésben, mely az utóbbi napokban egyre határozottabban látszik támogatni az Afganisztánnal kapcsolatos amerikai elképzeléseket. Moszkva ugyan egyértelműen leszögezte, hogy semmilyen körülmények között nem küld katonákat Afganisztánba, de folyosót nyit, amelyen keresztül segíti a tálibellenes Északi Szövetséget. Orosz sajtójelentések egyébként azt sem zárják ki, hogy a Tadzsikisztánban állomásozó orosz csapatok – közösen a közép-ázsiai ország hadseregével – már most tüzérségi támogatást is nyújtanak az Északi Szövetségnek, amely ennek köszönheti katonai sikereit.

Moszkvai sajtóforrások azt is tudni vélik, hogy Putyin megígérte George Bush amerikai elnöknek: lehetővé teszi az orosz légtér használatát, s közbenjárnak azügyben, hogy hasonlóan döntsenek az érintett közép-ázsiai szovjet utódállamok is. Az orosz engedékenységnek persze ára van: sajtójelentések szerint Oroszország ragaszkodik ahhoz is, hogy a Nyugat a terrorizmus elleni harc tekintetében szüntesse be a „kettős mérce” használatát, ami a gyakorlatban Oroszország csecsen­földi politikájának jóváhagyását jelentené.

ntk