„Halottakra emlékezünk és halhatatlanokat idézünk”

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékeztünk

Nemzetünk velünk élő történelme a nagy tettek és a nagy gesztusok emléke. Ahogyan a 13 aradi vér­tanú a halálba ment, az olyan tett, olyan ál­dozat volt a magyar nemzet oltárán, amely halhatatlan, ki­tö­rölhetetlen része a nemzet mindennapi életének – mondotta Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, parla­menti képviselő Nagyszőlősön, a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség központi október 6-i megemlé­kezésén.

Báró Perényi Zsigmondnak, a helyi magyar középiskola kertjében álló szobránál megrendezett ünnepségen, melyet házigazdaként Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Járási Középszintű Szervezetének elnöke nyitott meg, jelen volt Szakács Zoltán, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja, Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatala főosztályvezetője, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő, nagytiszteletű Czirók Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, Bendász Dániel görög katolikus esperes, Mester András, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének (KMKSZISZ) elnöke, Berki Károly, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Bocskay István, Nagyszőlős polgármestere. Az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a Perényi család Ausztriában élő leszármazottai.

„Halottakra emlékezünk és halhatatlanokat idézünk” – mondotta a mintegy háromszáz fős közönség előtt elmondott ünnepi beszédében Szakács Zoltán, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja. Ismerjük a történelmet, tudjuk, hogyan küzdöttek a későbbi mártírok a haza, a nemzet, az együtt élő népek szabadságáért „annak tudatában, hogy az értelmes halál az értelmes életért való küzdelem vétke és jutalma lehet. Vétek a zsar­nokok szemében, s jutalom azo­ké­ban, akik vállalták az értéket, s tisztelik kö­ve­ten­dő példaként a halottakat a halhatatlanság útján” – mon­dotta a szónok, majd végezetül figyelmeztetett: „A múlt része a mának, ami nélkül nincs társadalmi tisztánlátás; amelynek üzenetét tovább kell adni a fiataloknak, úgy, hogy az személyesen átélhető hagyomány legyen.”

A szabadságharcos hagyomány máig élteti a vidék magyar és nem magyar lakosságát – hangsúlyozta beszédében Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatala főosztályvezetője. „Meggyőződésem, hogy a közös múlt, a közös érdekekért vívott harcok máig hatnak, s nekünk, ma élőknek azt üzenik, hogy regionális s tágabb érdekeink most is egybeesnek” – mon­dotta. Közösek az érdekeink a gazdasági felemelkedést illetően, a magyar státustörvényben is, hiszen az nem a kirekesztés, hanem a befogadás gondolatára épül. Tóth István jelezte, a Magyarország küszöbön álló EU-csatlakozásából származó előnyök a mai magyar kormány szándékai szerint nem csak az ország területén élő polgárokat kell, hogy érintsék. „Az emelkedő ország eredményei bizonyosan hatnak majd a határokon átívelő együttműködésre, végső soron a térség lakóira, s a földrajzi adottságok miatt a határon túli magyar nemzetrészek érdekeit szolgálják.”

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke örömmel konstatálta, hogy idén ismét szép számmal vett részt a magyarság az aradi vértanúk tiszteletére rendezett emlékünnepségen. „Talán azért – vélte a szónok –, mert ma a kiállás gesztusa újra különleges értelmet és jelentőséget nyer. Hiszen mi lehet lényegesebb, amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, mint a kiállás gesztusa? Nekünk itt, Kárpátalján azt kell látnunk, hogy mennyire ritka az egyszerű, tisztességes kiállás a mindennapi dolgokban. Rit­kán tapasztaljuk, hogy az adott szó az adott szó marad, hogy az ember hűséges a szövetségeseihez, a társaihoz, nem árulja el a nem­zetét egy tál lencséért, nem mond és nem cselekszik egyik napról a másikra mást, mint amit addig hirdetett és tett.” „Olyan időket élünk, amikor nem kell jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük, hamarosan tucatjával fogunk látni megalkuvó, gyáva percemberkéket, akik néhány hriv­nyáért áruba bocsátják nemzetüket” – mondotta Kovács Miklós. – „Tőlünk most nem vá­ratik el, hogy mártírsorsot vállaljunk magyarságunk megmentéséért. Annak viszont, amit elvárnak, a lényege ugyanaz: ha magyarok vagyunk, ha nem akarunk szégyenkezni nemzetiségünk miatt, akkor ki kell állnunk magyarságunkért, bármennyire nehéz legyen is, bármennyire úgy tűnjék is, hogy azok a dolgok, amelyekkel hitegetnek, csábítanak vagy fenyegetnek, az elevenünkbe vágnak. Jusson eszünk­­­be, hogy nemzetünk történelme során bizony áldoztak fel nagyobb dolgokat is a magyar név büszke csengéséért, mint azt, ami tőlünk most elváratik” – fejezte be a KMKSZ elnöke.

A szónokokat követően Keresztyén Balázs helytörténész beszélt az egybegyűlteknek a vidékünkhöz oly sok szállal kötődő báró Perényi Zsigmond életéről és munkásságáról, aki az 1849-es országgyűlés felsőházának alelnökeként vállalta a függetlenségi nyilatkozat aláírását, tudva, hogy ezzel a halálos ítéletét írja alá. Végül a helyi középiskola diákjai és a KMKSZ ISZ nagy­szőlősi alapszervezetének tagjai emlékeztek a szabadságharc mártírjaira zenés irodalmi összeállítással.

A bensőséges ünnepség koszorúzással ért véget.

kg