Kicsiny éden Nagyszőlős határában
„Egy szerzetest és néhány fiatal barátot szeretnénk idefogadni”
A nagyszőlősi Fekete-hegy napos lankáin termő szőlő minősége vetekszik a tokaji és egri borvidékek termésével – tartják ma is a helyi szőlősgazdák. Az államosítást megelőzően minden magára valamit adó tehetős ember, szinte kötelező jelleggel műveltetett itt néhány sor szőlőt, s épített ide borházat vagy kisebb nyári lakot. A Munkácsi Görög Katolikus Püspökség kötelékébe tartozó Máramarosi Caritas Központja két éve úgy döntött, megvásárolja ezt az igencsak rossz állapotban lévő, bár jobb sorsra érdemes kúriát és a hozzá tartozó 30 ár szőlőt.
– Tekeházi fiúcskaként a polgári iskolába jövet-menet sokszor megcsodáltam a hegyoldalon álló patinás kúriát, melyet a fűrésztelepet működtető Kulmann Ernő építtetett – emlékszik vissza Szűcs István huszti görög katolikus plébános, a Caritas igazgatója. – Gyermekfejjel mindig azt képzeltem, hogy ez a szép, tornyos épület csak egy réges-régi kolostor lehet...
–Miért döntöttek úgy, hogy megvásárolják?
– Elsősorban azért, mert nagyon alacsony áron kínálták. Másrészt, mindig is szerettünk volna szerzeteseket hívni Nagyszőlősre, amihez keresve sem találnánk szebb környezetet. A kolhoz szétesését követően nagyon magára maradt, lepusztult ez a szép hegyoldal és ezzel együtt az épületek is. Ami a kúria állapotát illeti, elég, ha annyit mondok, hogy eddig a vételár nyolcszorosát emésztették fel a felújítási munkálatok...
– Ma már ismét szemet gyönyörködtető az épület…
– Ez volt a célunk. A szőlőskert azonban koránt sincs ilyen jó állapotban, mivel még senkit sem sikerült találnunk, aki becsülettel gondját viselné. Idén még a permetezés is elmaradt, így nem csoda, hogy a termés nagy része tönkrement. A báró valaha 10000 liter kiváló minőségű bort termelt ezen a hegyen, ma pedig az alig ezer tőkét sem tudjuk szakszerűen megműveltetni. Pedig itt igen egészséges és ritka mikroklímát alkot a hegy, a folyó és a szinte állandó napfény szerencsés együttese. Ennek eredményeként bármilyen európai fajtájú szőlő képes itt megteremni, akárcsak a mandula, a babér, a rozmaring vagy a teacserje és a füge.
– Kié lesz majdan ez a kicsiny éden?
– Egy szerzetest és néhány fiatal barátot szeretnénk idefogadni, akik szívesen viselnék gondját a szőlőnek, és munkájukkal valódi kertet varázsolnának az épület köré. Emellett az itt kialakított Szt. Lukács kápolnában végeznének egyházi szolgálatot, amire már most is nagy igény mutatkozik a hívek részéről. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, szükség volna egy gondnokra, aki rendben tartja, megvigyázza a szőlőt és a felújított épületet. Sajnos, eddig nem sikerült erre alkalmas személyt találni. Úgy látszik, manapság kihalóban van a becsületes, dolgos munkaerő. Hol vannak már a régi idők tiszttartói, akik egész gazdaságokat igazgattak sajátjukként, az Istenben való megelégedéssel!...
-farkas-