Művészeti nevelés az „Isten háta mögött”

A varrodában szól a zene

A Nagypaládi Művészeti Iskola 70 diákja április óta egy régi varroda épületében tanul zenélni, táncolni és rajzolni, a tanintézmény épülete ugyanis használhatatlan. 2000 szeptemberében a budapesti Kárpátalja Szövetség segítségével átfedték az iskola tetőzetét, a faelemeket – jobb híján – kék festékkel le is festették, az épü­­let állaga mégsem a legjobb. A kedvezőtlen időjárás és az idei árvíz miatt a padlózat elkorhadt, a plafon életveszélyes, a falakról hullik a vakolat.

– Egy ideig még tudtuk kezelni a problémákat – mondja Tóth Edit, a művészeti iskola ideiglenes igazgatója. – Mivel a táncterem padlózata meglazult, ide tettük át a zeneirodalom-órákat, a táncosokat pedig átküldtük egy másik terembe. Tavasszal azonban úgy tönkrement az épület, hogy át kellett költöznünk a régi varroda helyiségeibe.

1000 hrivnyából egy hét alatt kívül-belül fel lehetne újítani az iskolát. Mint megtudtuk, a járási adminisztráció ígért is 44 ezer hrivnya támogatást az árvíz okozta károk felszámolására. A falu azonban elég messze esik Nagyszőlőstől. Ellenőrt is ritkán látni erre, a kárpótlás sem gyors­vonattal érkezik. A Kárpátalja Szövetség is ígért további támogatást, ígéretekből azonban nem lehet építkezni.

– A kisebb javításokra a tanároktól gyűjtöttük össze a pénzt – meséli az igazgatónő –, mi magunk végeztük el a festést is – egyikünk se fél a munkától. Ez a felújítás azonban meghaladja a lehetőségeinket. A gyerekektől sem lehet pénzt kérni, néhány családnak a tandíj befizetése is nagy teher.

A sors fintora, hogy ennyi növendéke még sohasem volt a tanintézménynek. A szomszédos Fertősalmásról is járnak ide fiatalok, s a tanárok egy része ugyancsak beutazó. A távolság nem nagy akadály, azt még megoldják valahogy – ki biciklivel, ki autóstoppal. A tél azonban közeledik, a varrodában pedig se fűtés, se villany nincs, így egyre nehezebb tanítani és tanulni…

– olasz –