Óvodából óvoda lett Kisdobronyban

„Jó volt nézni, ahogy dolgoznak rajta...”

A kisdobronyi óvoda épü­letét nyár végén életveszélyessé nyilvánította az ungvári járási járvány- és közegészségügyi hatóság, s végleges bezárással fenyegette. Az évek óta szorgalmazott felújítás ekkor vált halaszthatatlanná, s szeptember első napjaiban, ha nehezen is, de végre megkezdődhetett. Mára, két hónap kemény munka eredményeként, a 45 gyermeknek helyet adó óvodát mintha kicserélték volna. Kapuja ismét nyitva áll előttük.

– Nagy munka áll mö­göttünk, de még mindig van elvégezni való – tudtuk meg Mol­nár Hajnalka vezetőnőtől. – Első ütemben a mesterek a vályogig eltávolították a régi külső-belső burkolatot, és ahol szükséges volt, megerősítették a közfalakat. Közben folyt a padlócsere, majd jött az újraburkolás, meszelés, hulladékeltávolítás. Ami még előttünk van, az a tető csatornázása, egy vízszivattyú vásárlása, beállítása, illetve a szennyvíz szakszerű elvezetése.

– Hogyan sikerült mindezt ilyen rövid idő alatt megvalósítani?

– A kívülállónak talán gyors­nak tűnhet a munka, de a magunk szabta előzetes határidőt mégis legalább két héttel túlléptük. Ami egyébként nem rajtunk, sokkal inkább a finanszírozás akadozásán múlott. Tudniillik, szinte minden építőanyagot hiteleznünk kellett, és csak utólag, esetenként több hetes késéssel tudtuk rendezni a számlákat. Előfordult, hogy az utcán utánam kiabáltak, hogy ideje lenne már fizetni! A munkaerővel is ez volt a helyzet, van, akivel máig nem tudtunk elszámolni. Most is várom a megrendelt külső nyílászárókat és az új csatornákat, de azt még nem tudom, miből fizetem ki a mestereket.

– Mit szólnak a faluban az óvoda régen várt „megújulásához”?

– Nincs ember, aki ne örülne neki. Mai napig sokan megállítanak az utcán, hogy gratuláljanak nekünk. Mert mondhatni, mindnyájan „építkeztünk”. Magam leginkább a fuvarszervezéssel voltam elfoglalva, az óvónők, dadák, kisegítő személyzet viszont, ha kellett, segédmunká­sok is voltak. Persze azt nem mondhatjuk, hogy ez így természetes, de úgy éreztük, a magunkén dolgozunk. Talán azok a szülők is így gondolták, akik a betakarítási szezon ellenére szívesen besegítettek a munkánkba. Az egyik nagymama meg is jegyezte: „Eddig, ha erre jártam, csak lefordult a szemem az óvodáról, most meg olyan jó nézni, ahogy dolgoznak rajta”.

– Volt-e, lesz-e ünnepélyes megnyitó?

– Nem hiszem, hogy beleférne az egyébként is szűkös költségvetésünkbe. A szívünk örül így is, hisz ki tíz, ki húsz év után végre normális körülmények közé jöhet be reggel dolgozni, nem is beszélve a gyerekek öröméről.

Ember Balázs tanácselnöktől megtudtuk, az óvodafelújítás legkényesebb pontjának valóban a költségek előteremtése bizonyult. Szerinte a nyár végi kritikus helyzet is elkerülhető lett volna, ha a korábban végrehajtott földgáz-bevezetés során a szükséges felújítási munkálatokat is elvégzik. A tanácselnök úgy véli, ezúttal is csak abban az esetben lesznek képesek „teljes munkát” végezni, ha a felújítás költségtervezetében meghatározott tizennégyezer hrivnyát teljes egészében felhasználhatják.

Popovics Zsuzsanna