Évente százezer fővel csökken a magyarság száma
Szórványosodik és fogy a magyar a Kárpát-medencében
A közelmúltban Szórvány és közösség címmel szervezett konferenciát Nagydobronyban a Kárpát-Alpok Alapítvány, melynek házigazdája a Kárpátaljai Református Egyházkerület volt, s ahol neves magyarországi előadók értekeztek a kárpát-medencei magyar szórványok jelenlegi helyzetéről, illetve kutatásuk problémáiról, módszereiről. A téma kárpátaljai vonatkozásairól Sebők László demográfust, a Teleki László Intézet munkatársát kérdeztük.
– A Kárpát-medence demográfiai, etnikai viszonyainak történeti alakulása azt mutatja, hogy a térségben lezajló általános demográfiai folyamatok meglehetősen kedvezőtlenek az összmagyarság szempontjából. Az egyik nagy problémát a magyar népesség általános fogyatkozása jelenti, a természetes szaporulat ugyanis mind az anyaországban, mind a határokon túli térségekben évtizedek óta negatív tendenciát mutat. A kárpátaljai magyarság lélekszámának alakulását ugyanakkor egészen a nyolcvanas évek végéig növekedés jellemezte, és mindössze öt-hat éve vált negatívvá a természetes szaporulat. Ma már sajnos elmondható, hogy a Kárpát-medencében évente több mint százezer fővel csökken a magyarok száma.
– A lélekszámcsökkenés egyik velejárója az egyre erőteljesebb szórványosodás?
– Igen, bár meglátásom szerint ez nem Kárpátalján jelentkezik a legélesebben, sokkal inkább Horvátországban, illetve az erdélyi magyarság egy jelentős részénél. Azonban fontos látni, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatok és a szórványosodás természetszerűen összefüggnek, illetve kölcsönösen erősítik egymást. Közös hatásuk pedig oda vezet, hogy egyre több magyar kisebbségcsoport szorul szórványba és él csonka közösségi életet, korlátozott társadalmi-kulturális körülmények között.
– Például az oktatás területén?
– A szórványlét egyik legfájóbb gondja az anyanyelvi oktatás hiánya, ami Kárpátalja esetében leginkább a Nagyszőlőstől keletre fekvő részeket érinti. A szórványközegben működő magyar vagy vegyes tannyelvű iskolák erősítése tehát fontos feladatot jelent az anyaország számára. Ennek egyik lehetséges módja egy megfelelő kollégiumi rendszer kiépítése lehet, amely hatékonyan növelheti a magyar iskolák vonzáskörzetét. A kárpátaljai magyarság ezen program anyagi hátterét nyilvánvalóan képtelen önerejéből megteremteni. Ugyanakkor az anyaország financiális támogatásával, illetve a helyi vállalkozók bevonásával viszonylag kevés ráfordítással meg lehetne valósítani az elképzelést. Éppen a térség templomainak, építészeti műemlékeinek restaurálása hozta azt a megdöbbentő tapasztalatot, hogy egy-két millió forintból, ami Magyarországon legfeljebb néhány nyílászáró kicserélésére elegendő, itt teljes épületfelújításokat lehet megvalósítani.
– Milyen hatással lehet e folyamatokra a státustörvény?
– Abból a szempontból tartom fontosnak e törvényt, hogy azoknak is esélyt ad a szülőföldön maradásra, akik eddig csak az anyaországba való emigrálásban látták boldogulásuk zálogát.
Popovics Zsuzsanna
