Ady Endre: Az eltévedt lovas
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-kerítéses síkon
Köd-gubában jár November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Ady Endre döbbenetes erejű magyarságverse ez. A költő szándékolt homályt teremt a végtelen homályú múlt érzékeléséhez. Az eltévedt lovas a magyarság egykori útvesztése – mindenkori tévedés: nem véletlenül született meg ez a költemény az első világháború kitörése után három hónappal. Ady az első világháborút végzetes eltévelyedésnek tartotta...
És valóban az lett. Itt vagyunk a huszonegyedik század elején, és mennyire igaz most is, amit egykor írt a szerző, mennyire magunkra ismerhetünk ezekben a sorokban például: „Kísértetes nálunk az Ősz / S fogyatkozott számú az ember”. Eltévelyedés és fogyatkozás, szétszórattatás a ködös Novemberben. Kell-e borzongatóbb látlelet? Aligha téved az olvasó, ha jelképnek, szimbólumnak gondolja Az eltévedt lovas-t, amely minden időkben ugyanarra figyelmeztet: hallani kell a „vak ügetést”, figyelni valami belső szemmel mind a múltra, mind a jelenre, mert csak így lehet jövőnk. Hiába kivehetetlen, ködös, elmosódott minden, ami egyszer megtörtént „velünk”, de akkor is ahhoz hasonlítunk, hisz abból lett mindenünk, ami által felismerjük a világot: a nyelv, a kultúra, Ady egész költészete, gondolatvilága...
Penckófer János
