Üres lenne a ház nélkülük
Gyermekotthon nyílik Huszton
Kvascsuk Kornéliának, a huszti magyar középiskola zenetanárnőjének és családjának élete belátható időn belül óriási fordulatot vesz: a tanárnő hivatásos anyává válik, a családtagok száma hétről tizenhétre ugrik, s december folyamán új házba költöznek, melynek neve Szent Ferenc Gyermekotthon lesz.
Kornéliát egyetemista kora óta foglalkoztatta a gondolat, hogy árván maradt gyermekeket fogadjon örökbe, s bár férje sem volt ellene, sokáig ennyiben maradt az ügy. Kornélia ötödik gyermeke sérülten jött világra, s míg vele volt a kórházban, gyakran benézett az elhagyott gyermekekhez. Amikor hazatért, újból felvetette a családnak az ötletet, s ekkor már gyermekei is támogatták a gondolatot.
Hidász Ferenc római katolikus plébános volt az első, aki melléjük állt, s azóta is ő az egyik leglelkesebb segítője a családtípusú gyermekotthonnak, szervez, pályázatokat keres stb. Sok-sok kilincselés eredményeként a városháza kiutalt céljaikra egy házat, s ez év márciusában megindulhatott az épület felújítása is. Habár pénzhiány miatt a belső munkálatok gyakran elakadnak, a tervek szerint karácsonyra megnyílik a gyermekotthon. A gázt, a vizet ingyen kapja majd a család, ezenkívül a városi tanács fizetést és gyermektáppénzt is biztosít a szülőknek. Segítőkezekben sincs hiány, többen jelezték, hogy egy-két óra hosszat szívesen foglalkoznak majd a gyerekekkel.
Az első új testvér december közepén érkezik a családba. Ő jelenleg tíz hónapos, s bár a fejlődésében valamenynyivel visszamaradottabb kortársainál, a Kvascsuk gyerekek már alig várják a kis jövevényt. Még a hároméves Katica is azt bizonygatja, hogy nagyon-nagyon fogja szeretni új testvérkéit. S hogy ezután kevesebb jut majd mindenből, az nem számít, a féltékenykedés nem jellemző a gyerekekre.
– Édesanya egyformán szeret bennünket – mondja Anika, a 7. osztályos ikrek egyike, aki óvónőnek készül. – Jó, hogy még többen leszünk, legalább lesz kit dajkálni és nem fogunk unatkozni.
Az ötgyerekes család élete amúgy sem mondható egyhangúnak. Az édesanya a Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, így rendszeresen részt vesznek az egyesület rendezvényein. A hétköznapok a tanulásról szólnak, a gyerekek zeneiskolába, táncórákra járnak, hétvégén azonban szinte mindig van egy-egy kirándulás, találkozó vagy más szabadidős program. S egyetlen este sem telik el közös imádkozás nélkül. A család teljes boldogságához még valami hiányzik: még több gyermek.
– Úgy érzem, megtaláltam életem célját. A saját gyermekeimen látom, milyen más, ha hitben nőnek fel, szerető családban. Az örökbefogadott apróságokat is így szeretném felnevelni, magyarnak és katolikusnak, mert hiszem, hogy ez az én feladatom, itt, Árpád földjén, kisebbségben.
Olasz Tímea
