2001. december 28.
/2001. december 30. Szent Család vasárnapja./
Isten, mennyei Atyánk két legnagyobb ajándéka: otthoni családunk, amelyben születtünk és élünk; – a másik: a Szent Család, melynek kis gyermeke, az Úr Jézus, képes az emberek világát egy családdá, Isten országává tenni.
A római katolikus egyház 1898-ban rendelt külön ünnepet a Szent Családnak, bár valahogyan egész karácsony táján a Szent Családot ünnepli. Amikor néhány évtizede közvetlen karácsony közelébe helyezte ezt az ünnepet, nem a karácsony ünnepéből akart családi ünnepet csinálni. A legfölségesebb titok ünneplését sértetlenül hagyja, de azt igenis akarja, hogy a család mindennapi életére rávetüljön a karácsonyi ünnep fénye; a karácsony melegéből merítsenek erőt a családok, és a családok példaképe is legyen a Szent Család.
Lehet-e eszményképe a mai embereknek egy olyan család, amelynek tagjai kétezer évvel ezelőtt éltek? Egy gyári vezetőnek egy ácsmester; robotolásban élő nőnek a visszavonultan élő Mária, és az ezernyi hatásnak kitett mai gyermeknek a Názáret csöndjében élő Jézus? – Igen, lehet! Hisz az emberi élet alapvető igényei és problémái évezredek óta ugyanazok – és a megoldás is ugyanaz.
A mai ember is boldog akar lenni, amint elődei is erre törekedtek. S a boldogság receptje a modern nagyvárosi lakásban is ugyanaz, mint a kezdetleges barlanglakásban volt.
Milyen eszményt állít elénk a Szent Család? Tagjairól külön-külön nem sokat beszél a Biblia.
Józsefről, az ácsról, a család fejéről azt olvassuk, hogy „igaz ember” volt. A római jog az igaz embert úgy határozza meg, hogy tisztességesen él (senkit meg nem sért) és mindenkinek megadja a magáét. Nos, hát ezt kell tennie a férjnek, a családapának.
Máriáról azt mondja rokona, Erzsébet, hogy „boldog vagy”. És ha azt keressük, mi volt boldogságának titka, így is megfogalmazhatjuk: az áldozat. Nem önmagát kereste, nem önmagáért élt, hanem azokért, akiket Isten reá bízott. Nem ő akart boldog lenni, hanem „férjét” és „fiát” akarta boldoggá tenni, és ezáltal lett ő maga is boldog…
A gyermek Jézusról, mint jellemző tulajdonságot, azt emeli ki az Írás, hogy „engedelmes volt”. Ma félnek ettől a szótól nagyok és kicsik egyaránt. Pedig a rabszolga engedelmessége, a béres engedelmessége és a jó gyermek szerető engedelmessége között mégiscsak különbség van.
A keresztény családban a gyermek engedelmessége nem azt jelenti, hogy a szüleinek vak eszköze vagy akarat nélküli báb, hanem a családi közösség öntudatos tagja. Ezért tudja, hogy ebben a közösségben nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak; tudja, hogy csak akkor kaphat, ha erejéhez mérten ő is ad valamit.
Nem illúzió-e manapság boldog házasságról beszélni? – Nem, de ennek ára van: a férjnek igaz embernek, a feleségnek áldozatos lelkű asszonynak, a család tagjainak pedig engedelmes gyermekeknek kell lenniük.
Józsefet – Máriát, Jézust ő szent Fiát,
törzset és zöld ágat, mennybéli példánkat
illesse hódolat Szent Család napján,
a család szent napján.
Bohán Béla
