Bagu Balázs: 50 éve a pedagógusi pályán
Isten éltesse!
Bagu Balázs 1932. december 28-án tölti be 69. életévét. A nyugalmazott pedagógussal, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség egykori alelnökével, az Irka gyermeklap egyik volt szerkesztőjével ennek alkalmából beszélgettünk.
– Ön idestova 50 éve van a pályán. Mi változott azóta, hogy első ízben lépett az osztályba?
– Már 50 éve csak káoszt tapasztalok a pályán. A pedagógusi munkának nincs becsülete. A fiatalok azt látják, hogy a tanult embert nem fizetik, hiszen egy egyszerű vasúti kocsifelíró többet keres, mint egy pedagógus. Amikor egy ember eléri ezt a kort, s visszatekint, úgy gondolja, sok mindent másképp csinálna. Én is így vagyok vele, s nem biztos, hogy megmaradnék a tanári pálya mellett, ha ma kezdeném. Igaz, hogy sok szép évet töltöttem el az iskolában, sok mindent elértem a pályán, de a mai körülmények között elgondolkodnék rajta, hogy megéri-e. Ennek ellenére mégis arra buzdítom a fiatalokat, hogy tanuljanak, mert magyarság csak addig lesz, míg van iskolája. Szerintem minden magyarok által lakott községnek kell, hogy legyen magyar tannyelvű iskolája, saját pedagógusa, temploma, lelkésze, mert ha ez nincs, nincs magyarság, nincs megmaradás.
– Mivel foglalkozik jelenleg?
– Bár nyugalmazott tanár vagyok, mégis tanítok még néprajzot a bátyúi középiskolában, a Nagybakosi Hétvégi Református és a Római Katolikus Magyar Iskolában, ahol három osztály működik. Emellett továbbra is foglalkoztatnak a „málenykij robot”, az elhurcolások időszakának eseményei. 12 éves voltam, amikor kertünk alatt kettes sorokban hajtották az embereket Szolyvára. Örök nyomot hagyott bennem a látvány, hiszen köztük volt édesapám is, akit 105 kg-os testsúllyal hurcoltak el, és 38 kg-ot nyomott, amikor hazatért. Sokáig az sem volt biztos, hogy egyáltalán életben marad-e. Jónéhány ember történetét gyűjtöttem fel azokból az időkből, illetve publikáltam a kárpátaljai sajtóban, s a továbbiakban is szeretném folytatni ezt a munkát.
– Jó egészséget kívánunk hozzá!
karmacsi