2002. január 11.

Jézus Krisztus neve a világi elöljárók előtt nem volt ismeretlen. A Biblia több helyen is említi, hogy a hatalom tudott Jézus tevékenységéről. Amikor Heródes kihallgatja, feltétlenül csodát akar látni, mert hozzá Jézus csodáinak a híre jutott el. Pilátus egyenesen fél tőle, és szabadon akarja ereszteni. Hogy mégis halálra ítéli, az a császártól való félelmével magyarázható. A vezető papság pedig a hatalmát féltette a vándorló Jézustól. János 4:46-54

A királyi tisztviselő úgy megy hozzá, mint aki meg van győződve Jézus hatalmáról. Hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a gyermekét. Hitében tovább erősítette a megtapasztalt gyógyítás, sőt még családja és szolgái is megtelnek hittel: „És hitt ő, valamint az egész háza népe.” Erős hite már akkor megmutatkozik, amikor első kérésére Jézus elutasító választ ad. Nem vonul el megsértett oroszlánként, hanem tovább zörget Jézus jóindulatának ajtaján: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.” Úgy gondolom, tanulhatunk a tisztviselő kitartó könyörgéséből, hogy az igazán fontos dolgokért mi is tudjunk kitartóan imádkozni. Életünkben talán éppen azért nem tapasztalunk áldásokat, mert nem elég kitartó a könyörgésünk a fontos dolgokért.

A szüntelen imádkozás megtanít észrevenni Isten nekünk nyújtott ajándékait. A fürkésző figyelem rámutat, mennyi minden van az ember életében, amit nem önmaga teremtett meg, hanem Isten ajándéka az. A Krisztussal találkozó ember életében már nem lesz szerencse, nem lesz véletlen, csak Istentől kapott ajándék. Légy te is kitartó az imádkozásban!

Szilágyi Károly ref. lelkész, Gát