2002. március 22.

A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek. János ev. 10, 10

Ebben a példázatban Jézus elmondja, hogy két hatalmasság van, amely az ember lelkéért harcol. Közeledik a Tolvaj és közeledik a Jó Pásztor. A tolvaj nem az ajtón megy be, kerülő úton jön, alattomosan, mert valamit el akar vinni, valamit, ami értékes.

Mi az, ami a Tolvaj számára a legértékesebb? A lélek üdvösségét akarja elvinni, hisz azért jön, hogy „lopjon, öljön és pusztítson”. Soha nem mondja meg, mi a célja. Be akarja csapni, akit lehet, mint ahogy becsapta az első emberpárt. Sajnos ma is nagyon sok becsapott ember él. Legtöbbször csak későn jönnek rá arra, hogy a világ, az alkohol, a „barátok” stb. megfosztották értékeiktől, s üresek, kiégettek lettek.

A jó pásztor az ajtón jön. Ő nem fél. Nem kell titkolóznia. Megmondja, hogy miért jön: „hogy életük legyen és bővölködjenek”. Sehol nem olvashatjuk azt a Bibliában, hogy Jézus valakire is rárontott volna, vagy rátörte volna az ajtót. A Jelenések könyvében így beszél: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki megnyitja az ajtót, ahhoz bemegyek, és vele vacsorálok”.

Ő mindig kopogtat, megszólít az Igén keresztül. Zörget a szívünk ajtaján. Nem megfosztani akar minket az értékeinktől, hanem meg szeretne ajándékozni. Ő életet, bűnbocsánatot kínál, életét sem sajnálja az övéiért. Boldog az az ember, aki ajtót nyit Jézus előtt, annak már élete, üdvössége van.

Seres János, tivadarfalvai ref. lelkipásztor